Köztereinkre kerülő üveg kompozíciók illetve olyan szobrászati megközelítések, amelyben az üveg önállóan vagy más anyagokkal együttesen jelenik meg, csak az utolsó évtizedekben terjedtek el, és váltak egyes művészek alkotói munkásságának részeivé.
A különböző vizuális művészeti ágak XX. százazadi, olyan jeles magyar kötödésű művészei, mint Breuer Marcel, Moholy Nagy László, Kepes György, Viktor Vasarely, Nicolas Schöffer mind mind olyan művészek voltak, akik a fény, fényalakítás, fényvibráció, fénytörés, fénydinamika, vizuális gazdakságát, retináns izgalmát, képesek voltak vizuális minőségé alakítani, és mindezt dalba őltöztetni, szellemiségükkel, a lélek mzgásaival, a formával, tömeggel, az anyaghasználattal. Munkáságuk egyben üzenetek is, a fények titkainak megismerésére
A nemzetközi stúdió üveg mozgalom egyedi, képző és iparművészeti irányultságai, tartalmi és formai egységet képező tárgyai adták az első inspirációkat a magyar üvegművészeknek és képzőművészeknek, hogy az üveg tulajdonságait, látvány elemeit, optikai tulajdonságait, átlátszóságát és a fénnyel való együttes megjelenését, figyelembe vevő reflexiv munkákat készítsenek.
Kiinduló pontként a cseh üvegművészet, különösen Staniszlav Libenskyvel való kapcsolat felvétel hatására, Z Gács György üvegrétegekből hidegen, csiszolással és polírozással, Paulikovics Pál melegen formált, öntött soksziszinű plasztikai munkásságában jelentek meg először olyan tendenciák, amelyekben a fény, forma alakitó szerepe kapott döntő hangsúlyt. Velük párhuzamosan talán hatásukra, használták kisplasztikai munkáik anyagául az üveget Vilt Tibor és Schaár Erzsébet is. Mindkettőjük munkájában, kis méretük ellenére, benne rejlet a nagyobb, köztereken való megjelenésének lehetősége. Vilt Tibornál az üveg egy precíz vasszerkezetbe foglalt testetlen anyag a nem tárgyiasítható lélek. Schaár Erzsébet néha lírai, néha szimbolikus átlátszó áttetsző tükröződő tereiben, tünékeny figurák és tárgyak dermednek felváltva, a valóság és a láthatatlanság téri dimenzióiba. A hetvenes évek elején, az első köztéri megbízásra készülő munkák, Bohus Zoltán nevéhez füzüdnek. A „sejt” cimű üvegrétegekből felépülő, az Állatorvostudományi Egyetem kertjébe kerülő térplasztikája volt, a szó szerinti a nyitány, amely nem csak az élet születésének első fázisára utalt, hanem egyben elindította, az olyan térplasztikák köztereken való megjelenését, amelyben az üveg főszerepet kaphatott. Buczkó György kezdeti, szobraiban a rétegelt síküveglapok építőelemek, amelyek olyan szilárd, tömbszerű, formává alakulnak, amelyben a plasztikus formaakotó kontrasztok a fény által teremtődnek, és az üveg struktúrában a szerkezeti felépítés, az építkező logika, és az érzelmi megközelítés, mindaz, ami egy képzőművészeti alkotás sajátossága, jelen van. Az 1975-ben készült „Díszkutja” Salgotarján főterén ezt példázza. Egy késöbbi „Kódolat a jővőnek” 2001-ben készült munkájában, a külömböző anyagu nehézkes formatömbök közül, a Vilt Tibori testetlen lélekanyagnak nevezett, és azt szimbolizáló üveg, nála erőforrásá változik, mely korunk egyik alapformáját, képes a szél útjára bocsájtani, ugyanakkor a lebegő emlékképét is a körülötte lévő fodrozódó vízfelületen megjeleniteni. Csertői Lajos 1981-es „Üvegspirál” rétegelt siküveg lapokból kialakított magasbatörő üvgformája, Jegenyés János, miskolci tájékozódási plasztikája, Szilágyi András orosházi fém üveg konstrukciója, mind mind olyan egyéni hang, sokféle gondolati utmutatás, szellemi és technológiai vonatkozásokban egyaránt. Lugossy Márja „Ős idők” „Ős állapotok”cimű mukáiban, a veszprémi Mileneumi emlékművében, és több hasonló alkotásában, a természet átalakító és teremtő viszonylataival osztja meg a lélek titkait, és teszi egyenlővé az emberi lét esendőségével. A székesfehérvári A „II.vilávilágháború áldozatainak emlékműve” a „Minden idők ádozatai” munkája, hasonlóan a többi kisméretű szobrához, mint például „Áldozatok könyve, Klónok, Rabszolgák, az emberiesség, a humanitás az együttérzés, az önmagunkon felülemelkedő magatartásra hívja fel a figyelmet. Munkái a vizuállis nyelv Schaár Erzsébeti akkordjait helyezi egy új hangzás világba. Bojti András virtuális tereiben az üveg egy összművészeti összetartó fényerő. A fényformák folyamatos kinetikus jelenléte a környezet anyagaival, tárgyaival való kapcsolat rendszere, filmszerű fénymozgása, úgyan úgy jelen van, mint a látványból fakadó, elképzelt üveghangok változatossága. Jó példa erre „Jégvirág” cimű kompoziciója, 1999-ből és a Légtükör térplasztikája, 2014-ből. Kertészfi Ágnes, a rétegelt üveglemezekből felépített plasztikáival, a természettel, környezettel és az emberekkel való, kapcsolat termtő párbeszéd fontosságára hívja fel a figyelmet, és küldi a fényt közvetítőül. Ilyen alkotása a „Mária ösvény 8 stációja” Püspökszenlászlón, és a „Dráva” siküvegekből felépített kompoziciója. Gaál Endre köztéri munkáinak anyaga az edzett sík üveg, amely egyszere, erős és hajlékony, illetve a pillanat tört része alatt egy bizonyos határon túl szétrobbanó, apró szilánkokra törő is tud lenni. Ennek a feszültségnek és feloldásának modulálása, a környezettel, térszerkezettel, és a fényviszonyokkal, összhangot teremtő, a plaszticitás dinamizmusai és az üvegben rejlő finom intimitás együttes használata jellemezi, a „X 234” című munkáját, a budapesti Zara hotelben, hasonlóan installációs munkáihoz. Hefter László 2015-ben Pannonhalma Főterére készült „Pannon történet” és az 2017-es „Kapu” a győri nádorvárosi temető közöségi terének központjába, a természet és az emberi lét időhorizontjait, átváltozásait, foglalja az üveg, a gránit és a váltakozó fényviszonyok által kialakított jelekké formált munkáiban. Botos Péter kisplasztikáinak figyelemre méltó sajátossága, felületek különlegesen szépen megmunkált konstruktív építőelemek esetleges összerakásából adódó látványos szín és optikai játék. A győri Kuopió parkban lévő „Őrszem” és legutóbbi Bécsi kapu téri „Üvegkonstrukció”,-munkájával a szín, optikai és a látvány elemeken túlmutató, formai megoldásokra tesz kísérletet. Borbás Dorka és Füri Judit térplasztikái emlékpontok, egy adott téma szubjectiv, ugyanakkor nemzeti és közösségi elkötelezetség iránytűi. Valamennyi átgondol gondosan kivitelezett, az üveg és más anyagok harmonikus együttese. Jól példázza ezt „Testvér városok könyve” Tatán, és mindkettőjük 1956-os emlékplasztikája.
Egy közterekre kerülő műalkotás, a művészeti elképzelések műteremi megvalósításán túl összetett, építészeti környezeti alakítási, és többféle szakma együttműködésének eredménye. Különösen igaz ez a sérülékeny, időjárási viszonyokra érzékeny üveganyag esetében. Az együttműködés milyensége, és minősége döntő hatással van a megtervezett összkép elképzelt, és elvárt látványára.
Hefter lászló 2019 szeptember 10.