Hefter László

1943. szeptember 15., Budapest.

Magyar Iparművészeti Főiskola szilikát szakán szereztem üvegtervező művész diplomát 1975-ben. Kezdetben a Képző és Iparművészeti Lektorátuson keresztül dolgoztam különböző képző és iparművészeti, középületi és köztéri megbízásokon. 1979-óta saját stúdiómban dolgozom, mint szabadfoglalkozású művész. Munkám meghatározó része a mai napig is, az építészeti üvegfelületek tervezése és kivitelezése. 1983-tól színes ólmozott üveg ablakok restaurálását is végzem.

1976-ban Győrbe költöztem.

1978-tol Győrben a Borsos Miklós, képző-és iparművészeti szakkört (szabad iskolát) 40 éven keresztül vezettem.

1993-ban a győri Kovács Margit iparművészeti szakgimnáziumban megalapítottam az üvegműves szakot, ahol 13-évig tanítottam.

2006-ban Pannonhalmán üvegművészeti galériát hoztam létre, ahol közel 300 m2-en állandó üvegművészeti és időszakos iparművészeti kiállításokat rendezünk, hazai és külföldi művészek munkáiból. 

Fiammal Hefter Brunó üvegművésszel közösen vezetett galériánk a Főapátság szomszédságában jelentős kulturális központ szakmai rendezvényekkel, összművészeti találkozókkal. Kapcsolatban állunk hazai és külföldi művészekkel, európai üvegművészeti galériákkal, műhelyekkel, művészeti vásárokkal és szaksajtóval. 

Műhelyem nyitott, gyakran vezetek szakmai kurzusokat, és rendszeresen részt veszek a különböző művészeti gimnáziumok, főiskolák, egyetemek, hallgatóinak szakirányú képzésében, szakgyakorlati lehetőségek biztosításával, referensi, opponensi, különböző szintű vizsga, diploma bizottsági tag, vagy elnöki részvétellel. Gyakran vagyok szakmai zsűrik tagja. Többször tartottam előadásokat az építészeti üvegről a régi üvegablakok restaurálásáról, és írtam különböző folyóiratokban, kiadványokban, kollegáimról, illetve üvegművészethez kapcsolódó témákról.

Tagságaim: MAOE, Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége, Magyar Üvegművészek Társasága, Magyar Restaurátorok Egyesülete (tagsági számom: E5-345), Műemlék védelmi, építészeti üvegrestaurátor szakértő (nyilvántartási számom:21-0450), MMA (rendes tag)

Díjak: 1982. Győr város Borsos Miklós-emlékplakettje; 1997: Ferenczy Noémi-díj; 2000. Győr város művészetéért díj. Szent László díj, 2018. Megyei Príma díj

Szín-vallás

 

Hasonlóan dolgozom, mint egy festő, csak több dimenzióban, kinetikus képeket készítek, amik változnak a fényben, napszakok, évszakok szerint; változnak percről percre, pillanatról pillanatra, változnak a valóságban és változnak a képzeletben.

A színek és a fények viszonya érdekel, ahogy találkoznak és hatnak egymásra, ellentétekben, kettőségekben, kétértelműségekben, megtöltve a tereket, kiszabadulva formákból és síkokból.

Felül kell emelkedni a festészetből hozott elveken, félre kell tenni, újra és újra át kell gondolni, sokszor legjobbnak hitt elképzelésünket is. Szabadnak kell maradni önmagunkkal szemben, hogy megkaphassuk a kívánt fényt.

Nem a tér, a sík, a kompozíció, nem a formák játéka, nem a folt, a vonal, nem az ellentétek és a kapcsolatok a fontosak, hanem a belső térbe érkező fény.

A történések, élmények, tapasztalatok fényét kell átbocsátani önmagunkon. Csak azt engedjük át, amit megmutatni kívánunk, amit átengedünk, legyen nemes és tiszta. Arra kell törekedni, hogy a lehető legjobb fényvezetők legyünk.

Az üvegablak több mint dekoratív szín, fény és optikai jelenség, az üvegablak utat sejtet a szellem világa felé és meditációra késztet.

Az én ablakaim a valóságról a képzeletre nyílnak. Élmények, színek, formák és fények találkozásai a szívemmel. Energiaforrás mindazoknak, akik hittel, érzelemmel és értelemmel élnek.

Az üvegablaknál mindig figyelembe kell venni a szerkezet korlátait, a tárgyi és szellemi környezetet, a lélek mozgásaiba ezeket bele kell szőni.

Az üvegablak olyan, mint egy szonett; zárt formákból és ölelkező rímekből épül fel.

A kék fenség, a piros hatalom.

Valóság és illúzió – a racionalitás és az elvont képzelet egy képben.

Igyekszem szétrombolni minden illúziót; a színekkel és a fényekkel, emberi igazságokat keresek, szeretném, ha azok kiderülnének.

A színes fény megszínezi a tereket, megszínezi az embereket, a tárgyakat és átszínezi a lelkeket.

Az üveg természeténél fogva átlátszó, ezt az üvegablakoknál sem szabad elfelejteni.

A színek és fények legyenek elementárisak, hatalmasak és zengők, de ha kell, akár egy kompozíción belül lehelet halkak és simogatók is.

Az üvegablak-készítés egy „szín-vallás”. Szó szerint színt kell vallanunk.

A pátosz fontos, de nem szabad megfeledkezni a könnyed eleganciáról és a virtuozitásról.

Ha kiélezed a feszültséget, legyen gondod a megnyugvásra is.

Mennyei harmónia és disszonáns ütközés, mindez színekkel és fényekkel.

A harmónia és a szépség megjelenítésének szántam spirituális vonatkozásban.

Mindig legyenek olyan színek, amelyek szellemes fölénye magától értetődik.

Több száz sárga színt ismerek, kedvenceim az aranyeső sárgák. Még sohasem láttam két egyforma aranyesőbokrot, és egy ágon két egyforma aranyeső sárga virágot.

Bennünk élnek tovább a régi mesterek, úgy kell rájuk gondolnunk, mint halhatatlan művészekre, akik megteremtették és felépítették szakmánk tudományát szívünkön és művészi tisztességükön keresztül. Megpróbálni megtanulni tudásukat, időutazást tenni, találkozni velük, túllépni az idő határain – ez egy nagy kaland.

Tovább küldeni a jövőbe a régi művészek szellemét, a régi kultúrák örök üzeneteit mindenki tulajdonába. Őrizni mindazt, amit az előttünk járók létrehoztak, életük értelmeként és értékeként ránk hagytak – ez számomra egy „szeretetre méltó” munka.

Meg kell tanulni a régi mesterek alapelveit és alapfogásait; azt analizálni kell. Az új műveinkben azonban támaszkodjunk saját élményeinkre, ösztöneinkre, és higgyünk teremtő erőnkben.

Legyünk mindig nagylelkűek tudásunk átadásában, vegyük figyelembe, hogy utánunk is vannak. Programunk ne csak kortársainkhoz szóljon. Kezünket és szívünket a szeretet vezérelje, mert a szeretet a művészi megismerés legfőbb mozgatója, állandó ihletettség, és közvetítő út.