Magyar Iparművészet, 2020.

Hefter László Üvegművészeti Galériáját tizenkét évvel ezelőtt nyitotta meg a pannonhalmi Apátság alatti csodálatos természeti környezetben. Ez a maga nemében akkor is  unikális jelentőségű magán intézmény volt, s az is maradt. Az eltelt bő évtized alatt úgy a bemutatóhely tartalma és profilja, valamint a művész és családjának itteni lakóhelyéül is szolgáló épületei és terjedelmes parkja sokat fejlődött. Ma egy elegáns megjelenésű, kínálatában és szervizében is nagyvonalú Galériát látogathatunk meg. Annak idején a Művész megtisztelt azzal, hogy a megnyitó köszöntőjére engem kért fel, most a galéria ide településének előzményeiről, és máig ívelő működésének főbb állomásairól beszélgettünk. Dvorszky Hedvig

 

 

Hefter László: A pannonhalmi Apátság 996 óta folyamatosan működő Szent Benedek-rendi monostor, Magyarország egyik legfontosabb emlékhelye, egyházi és művészeti központ, kiemelkedő kulturális, és turisztikai hely. Komoly inspirációt jelentett számomra, hogy mialatt 1993-tól az Apátság ólmozott üvegablakait restauráltam, megismerjem a környezetet, és az itt élő embereket. 1997-ben az apátság közvetlen közelében megvásároltam egy romos parasztházat, a hozzá tartózó tartozó szántófölddel. Először csak álom volt, később cél, 2007-ben pedig egy európai vidékfejlesztési pályázat elnyerésének segítségével, bankhitelekkel, és családi összefogással valóság lett, és megépült a galéria. Több szakaszú fejlesztés után jelenleg egy kulturális központ, rendezvény helyszín, állandó és időszakos hazai és nemzetközi üvegművészeti, és iparművészeti kiállításokkal. Évente két- három kiállítást rendezünk, a művészek munkáit árusítjuk is, és folyamatosan bővítjük is gyűjteményünket. Különös hangsúlyt fektetünk a magyar iparművészek nemzetközi ismertségének elősegítésére. 2019-ben- két-két üveg és porcelánművészeti kiállítást rendeztünk több művész munkáival. Az állandó üvegművészeti kiállításunkat időszakonként grafika, ötvös és textil munkákkal is színesítjük. Minden programunkba bevonjuk a társművészeteket is. A következő évben, két egyéni és egy csoportos design kiállítást szervezünk. A Hefter Üveggaléria és Stúdió Kft vezetője Hefter Brúnó üvegművész, aki a szakmai munkában is partnerem.

D.H. Oktatóhelyként és kiállítóhelyként is működik. De Ön ezen kívül is jelentős szerepet vállat az oktatásban. 

H.L.: Gyakorló és oktató helyként a győri stúdiónk működik. Rendszeresen, minden évben előfordul, hogy a különböző művészeti főiskolák, és egyetemek diákjai nálunk töltik szak-gyakorlati idejüket. De közreműködünk évközi feladataik megvalósításában is. Külföldi, indiai, japán, szlovák, holland diákokat, illetve művészeket is fogadunk, legutóbb egy svájci művészt avattam be az üveges szakma rejtelmeibe.1976-ban költöztem Budapestről, egy győri műtermes lakásba. A városban, abban az időben épült az egyetem, az új Színház, akkoriban alakult a ma már világhírű Győri Balett. A rendszerváltáskor mindez új lendületet kapott. Megújultak és művészeti alkotásokkal gazdagodtak a közterek, minőségi szintre emelkedett a zenei élet, fokozatosan bővültek a művészeti gyűjtemények és a kiállítási lehetőségek. 1978-ban alapítottam egy képző és iparművészeti szabad iskolát, amit 40 évig vezettem.1994-ben pedig elindítottam az üvegműves szakképzést a győri Kovács Margit iparművészeti középiskolában, ahol 14 évet tanítottam. Tanítványaim között többen rövidebb- hosszabb ideig dolgoztak az egyetem előtt vagy után, tanulóként művészként vagy alkalmazottként a műhelyemben. Sokan közülük nálam találtak először munkát vagy innen kerültek a különböző művészeti felsőoktatási intézményekbe. Nem csak a „hogyan-”on van a hangsúly, hanem azon is, hogy kit, milyen céllal és milyen feladat megoldására képeznek. A problémák az iskolák elvégzése után jelentkeznek. Nincsenek jó tapasztalataim e téren. A formatervezést igénylő termékeket gyártó üveggyárak nagy része Magyarországon megszűnt. A megmaradtak üvegipari termékeket előállító vállalkozások, állandó státuszban nem foglalkoztatnak tervezőművészeket. A művészek nagy része saját stúdiójában, kiskereskedelemben árusítható tárgyakat készít, vagy jobb esetben a hazai vagy a nemzetközi galéria hálózatban, de leginkább műhelyében, saját kezdeményezésre próbálja értékesíteni az alkotásait. Szinte valamennyi lehetőség hatékonysága kétséges. A bizonytalanság felvet minőségi és etikai kérdéseket is. Ennek következménye a túlzott pályaelhagyás, vagy más jellegű foglalkozásokkal való párosítás.

D.H.: Számos középületben láthatóak az Ön egyéni tervezésű alkotásai,amelyekben a 20.századi modern képalkotó szemlélet esztétikai elveit alkalmazza az üvegművesség technikai lehetőségeire, és illeszti az adott épület funkciójához. Mely építészekkel tudott harmonikusan együtt működni?

H.L.: Fényreklám tervezőként, és kisplasztikai stúdió munkákkal kezdtem a pályafutásomat, és voltak nagyobb köztéri plasztikai munkáim is különböző anyagokból. A lehetőségek, és talán a belső késztetésem okán (a diplomamunkám színes üvegablak volt) visszatértem az inkább festészeti vonatkozásokat felvető üvegablakokhoz. Először kisméretű autonóm műveket készítettem, majd 1980-as évek elejétől fokozatosan megtaláltak az építészeti és restaurátori feladatok. A legutóbbi üvegművészeti munkáim közterekre kerültek, plasztikai térbeli alkotások. Csak néhány építészt, belsőépítészt említek azok közül, akikkel együtt dolgoztam: Hoffer Miklós, Winkler Gábor, Kriszt György, Jahoda Maja, Horváth István, Ebedli Gyula, Bodrosy Attila, Czigány Tamás, Patartics Zorán,Gunther Zsolt, Hidasi Jenő, és még sorolhatnám. Sokat tanultam tőlük. Az első üvegművészeti munkámat 1975-ben készítettem. Azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal vannak ilyen feladataim, egyházi épületekhez, közintézményekhez, magánházakhoz és közterekhez kapcsolódva. A galériában gyakran tartok tárlatvezetést. s olyankor az én munkáim is szóba kerülnek. Néha azt tapasztalom, hogy vannak, akik nem csak azon gondolkodnak el, amit mondok, hanem azon is, amit látnak. Munkáim közül azokat említeném, ahol ezt többször örömmel tapasztaltam. Fénytornyok (Sopron, 1984, 10 m2); Fénymezők (Lehnice, Szlovákia, 1990, 35 m2), Égi és Földi találkozás (Győr, Apor Vilmos Rk. Iskola, 1995, 40 m2);   Áttörés (Pannonhalmi Főapátság, 1999, 6 m2),   És megnyílik az ég ( Halbturn, Ausztria, ravatalozó 2001, 10m2);  Kék csend, Oltárfények (Győr, Szt. Anna- otthon, Kápolna, 2005, 20m2);  .Jusztícia (Győri Ítélőtábla, 2006, 10m2),  Alfa-Omega (Nádasd Szlovákia 2m2),  Pannon Történet (térplasztika, Pannonhalma, Fő tér, 2015, 0,45×3,20 m);  Lélekkapu (térplasztika, Győr, Nádorvárosi köztemető, 2016 0,80×3,2m).

Az üvegművészet egyaránt szól a fény, a tér, a képi, és a formavilág vizuális viszonylatokba való rendezéséről, az analitikus tudásról és az érzelmi megközelítésről. Mint minden más művészet, ez a műfaj is építkező logikával együtt teremtődik. 

D,H.: Kiemelkedő jelentőségű a restaurátori munkássága is, Magyarországon és a határainkon túl is. Kikkel dolgozik együtt ezeken a nagyméretű munkákon?

H.L.:1970-es években  a Műemlékvédelmi Hivatal több aprólékos ornamentikával díszített ólmozott üvegajtók, felújítására kért fel, ezek  voltak  az eső restauráláshoz köthető feladataim. Az 1980-as évektől  egyre több műemlékvédelmi felújításba kapcsolódtam be, mint üvegművész, alkalomszerűen együtt dolgozva restaurátorokkal és szakemberekkel. Az 1990-es évektől tagja lettem a Restaurátorok Egyesületének. Azóta folyamatosan dolgozom, mint restaurátor illetve, építészeti üvegrestaurátor szakértő. Jelentősebb restaurátori munkáim: Győri Székesegyház(1988, 20m2, Sztehló Lili);  Pannonhalmi Főapátság (1994-97, 105m2 Róth Miksa, Storno Fernc, Carl Geyling,,   Budavári Mátyás templom (1995, 22m2, Székely Bertalan, Lotz Károly, Kratzmann Ede);   Albertkázmérpuszta (1996-97, 45m2, L. Gürcke);   Magyar Nemzeti Bank (Budapest, 1999-2001, 320m2, Róth Miksa);  Magyar Néprajzi Múzeum (Budapest, 2002, 10 m2, Forgó és Társa);  Országház (Budapest, 2013-2016, 600m2, szakértő referens);  Szegedi Fogadalmi Templom ( 2014-2016, 112m2, Róth Miksa, Zsellér Imre, Johan Hugo). A restaurátori munka általában építészeti felújítás keretében történik, különböző szakterületekkel együttműködve. A Stúdiónkban négyen dolgozunk, de nagyobb munkáknál külsős munkatársakat is bevonunk, általában tanítványaim közül.

Az üvegművészetben alkotó és a restaurátorművészeti tevékenységben vannak közös vonások. Az egyik, – a kötöttségek ellenére, – döntően a művész szabad kezdeményezése. A másik örökségünk része, nemzeti kincsünk, amely összeköti a múltat a jelennel és a jövővel. Kultúránk, hitünk, emberségünk és reményünk része. A restaurálandó tárgyak, ablakok mögött érző emberek voltak, akiknek életük egyik fontos értékét és értelmét az általuk létre hozott alkotások adták. Számomra mindig nagy élmény időutazást tenni a múltba, betekinteni egy mesterség, egy gondolkodásmód sokszor elfelejtett titkaiba. A restaurálási munkáim során tanultam meg az időhöz, a szakmához, az anyagokhoz kötődő, vagy abból következő lényeges dolgok gondos és türelmes kezelését, a tartalmi formai és érzelmi vonatkozások együttes hatásaiban való eligazodást. Gótikus üvegablakokat tanulmányozva jártam Párizsban a Saint Denis-i apátsági templomban. Ott teremtődött Suger Apát által egy új fényhatás, amely az ablakokon ragyogásként jelenik meg, és amelyben a színeknek, a formákon belül a fényeknek, egy mindent átfogó olyan távlata van, amely körbe öleli a lelket, és képes, a Menny felé, az Isten felé fordítani a szemlélőt. „Novum congtra usum”, azaz „Új a megszokottal szemben” hangzik ez az egyik intelem Suger Apáttól. az 1300-as évekből.

D.H.: Visszatérve a Galériájához, ahol kiemelkedő minőségű, válogatott iparművészeti alkotásokat, ajándékokat is lehet vásárolni. Ez az értékesítés mai szerény lehetőségei között külön értéke az Ön vállalkozásának. Milyen koncepció alapján alakította ki ezt a ma már családi vállalkozását?

H.L.: Iparművészként inkább a feladatok megoldásai érdekeltek,a közösségi terek, érzelmi és  vizuális tartalommal való gazdagítása. De mindig tiszteltem azokat az iparművészeket, akik saját stúdiót alapítottak, és egy anyaghoz, egy kézműves mesterséghez kötődve valójában olyan ipar-, vagy képzőművészeti alkotásokat hoznak létre, amelyeket nézegetve vagy használva, átérződik az öröm irányította alkotó kéz egyéni közlésvágya, még ha néha bánatok mögé rejtőzik is, de benne van a szellem és a kéz intelligenciája. Több iparművészethez tartozó területen dolgoztam és dolgozom még ma is, de a célom csak egy: a minőségi kultúra szolgálata. Talán ez az oka a látszatra több pólusú tevékenységemnek, amit ma már fiammal Hefter Brunóval a munkát megosztva, végezzük. Pannonhalmán, ezen a világörökség részét képező területen egy vallási és turisztikai központban a sokszínűség koncepcióink része. Mivel a Galéria bizonyos szempontból, helyi turisztikai látványossággá vált, állandó kiállásaink mellett rendezünk időszakosakat is felkért művészek alkotásaiból, amelyeket árusítunk is. Kezdetben nem volt koncepcióink. Fogtuk egymás kezét a feleségemmel, a fiammal és futottunk előre. Egy művészeti galériát gazdaságosan működtetni, művészekkel együttműködni, az iparművészetért munkálkodni, saját stúdiónk érdekeivel és autonóm művészeti tevekénységünkkel összehangolni, annak egyediségében rejlő lehetőségeket megtalálni, mindez folyamatos kihívás. Ma már tudjuk, hogy egy kulturális vállalkozás csak állandó fejlesztéssel, hazai és nemzetközi kulturális és gazdasági kapcsolatrendszerben, és a művészekkel együttműködve életképes.