Hefter László üvegművész életpályája.

„Az üveg két végletes halmazállapot változás eredménye. A forró olvasztott közeg merevedik kristályokra emlékeztető alakzattá. Kihűlve, csillogással, optikai játékokkal, tükröződésekkel mutatja meg magát. A két állapot tulajdonságai színekkel, fényekkel átjárva, gondolatokkal gazdagodva, avatott kezekben lelket melegítőek is lehetnek.” Hefter László üvegművész

Hefter László Ferenczy Noémi-díjas üveg és restaurátor szakértő az elmúlt évszázadokból ránk maradt üvegművészeti emlékek, értékek megmentésének, újjá varázsolásának egyik legszakavatottabb, legtöbbet foglalkoztatott hazai egyénisége.

A nyolcvanas években készült letisztult, tömör formavilágú fém – plasztikáit, majd egyre több és egyre sokrétűbb üvegművészeti munkáját ismerhetjük meg. 

Hefter László munkássága több szempontból is különleges helyet foglal el a nemzetközi és magyar üvegfestészetben egyaránt. Jelentős szerepe van abban, hogy az üvegfestészet ma Magyarországon is egy független, szabad művészi kifejezési forma, céllal és saját esztétikai minőséggel. Vonatkozik ez a murális, építészeti, színes, festett, ólmozott üvegablakokra és az autonóm “kabinet” üvegfestményekre is. Nagy szerepe van abban, hogy ez kis időre mellőzött művészet, a mester és tanítvány, a mesterség és művészet összefüggéseiben ismét elterjedt, fejlődő pályára állt, a történeti korok üvegfestményeinek restaurálása és az új művek területén egyaránt. Murális munkáiban egyaránt jelen van a magyar és a nemzetközi üvegfestészet klasszikus értékeinek tisztelete, valamint egy jelenre reagáló egyéni, tartalmi, formai, gyakorlati és technikai megközelítés. Szakmája egyik folyamatosan munkálkodó, meghatározó jelentőségű kortárs művésze. Reprezentálja mindezt, középületekben és köztereken elhelyezett új üvegművészeti alkotásai, lírai autonóm stúdió munkái, restaurátori műemlékvédelmi szakértői, oktatói és figyelemre méltó publicisztikai tevékenysége.

Hefter László munkásságának több tanítása, tanulsága is van; az üvegfestészet valamilyen módon mindig valamifajta hithez kapcsolódik, valamilyen kultikus szerepet tölt be. Ami erre képessé teszi; elsősorban maga az üveg különleges, a fény által életre keltett anyaga.

Az üvegablak amely “átlátszó festményként” a nappali fényt és a napsugarakat mégsem verik vissza. Hefter László megismerkedett az anyaggal: az üveg természetével, tanulmányozta a a középkori üvegfestőmesterek festéstechnikáját, és a hagyományos ikonológia elemeire épülő, viszonylag egyszerűen dekódolható jelrendszerével, mely különböző érzelmi-értelmi szinteken is magyarázható, az üveg jelentésének változatos rétegeit tárja fel. Amint műhelyében a forró, lágy anyagból hideg, kemény mű születik, úgy készteti a fizikai képletekkel leírható fényt szent jelek láttatására. 

 

A kezdet

Hefter László szeretett rajzolni és a képzőművészetek is mindig közel álltak hozzá. Gimnazista korában, a nyári szünetekben diák munkát vállalt a Neon vállalatnál, és itt üvegművesek mellett dolgozva került először kapcsolatba az üveg megmunkálásával és alakíthatóságával. Ez kiindulópont volt számára a színek és a fények megismerésében. A gimnáziumot követő két évben kitanulta az üvegműves szakmát, mellette egyetemi előkészítőre járt történelem, népművelés vagy könyvtárszakra készülve, és segédkönyvtárosi képesítést szerzett. 

Az üvegműves szakma gyakorlati megismerése közben egyre jobban érdekelni kezdte az üveg, képző és iparművészeti felhasználása. A Ferenczy Károly képzőművészeti kör festészeti és szobrászati foglalkozásain, már tudatosan készült az Iparművészeti Főiskolára. Két év katonaság és két év üvegműves szakmában eltöltött idő után került az Iparművészeti Főiskolára, ahol 1975-ben a szilikát szakon szerzett üvegtervező művész diplomát.

Közvetlen a főiskola után először neonreklám tervezőként, majd 1976-tól a Képző és Iparművészeti Lektorátuson keresztül különböző képző és iparművészeti, középületi és köztéri megbízásokon dolgozott. Munkájának meghatározó része mind a mai napig, az építészeti üvegfelületek tervezése és kivitelezése. 

A magyar üvegművészet újjáéledésének periódusában lépett ki friss üvegtervező iparművészi diplomával a zsebében Hefter László a Magyar Iparművészeti Főiskola kapuján. Főiskolai tanulmányai alatt több stúdiumot is készített a színes, festett, ólmozott üvegablakok tárgykörében és tevékenyen közreműködött Z. Gács György és Litkey József üvegablakainak kivitelezésében. “Színeimmel és fényeimmel belső terekbe akarok jutni, hogy megvilágítsam azt, ami belül történik”- fogalmazta meg gondolatait már a főiskola alatt egy dolgozatában a fiatal művész, melyet diplomamunkájában, – ami szintén üvegablak volt – fejtett ki bővebben. Jóllehet tanulmányainak lezárása után egy esztendővel, 1975-ben a pécsi Tanárképző Főiskola kollégiumában Hefter Lászlónak megvalósulhatott diplomamunkájának egyik változata, X-Fény címmel, majd 1980-ban egy öntött üvegcserép-előtetőt tervezhetett és kivitelezhetett a budapesti Gellért Szálló főbejárata fölött. Hefter László 1976-ban Győrben rendezte be műhelyét, és a hetvenes évek második, a nyolcvanas évek első felében – tehetetlenül szembesülve az üvegművészeti alapanyagok és eszközök hiányával, a megrendelések esetlegességével, illetve főként elmaradásával – művészeti tevékenységében az üveg akkor csak mintegy periférikus szerepet kaphatott. 1974 és 1979 között fényreklámokat tervezett és a statikus és a mozgó színek és fények térbeli összefüggéseit kutató fénymobilokat készített, és bekapcsolódott a Magyarországon akkor éledező alkotótelepi mozgalomba: a győri Rába Művekben rendezett, évente ismétlődő nyári szimpóziumokon – többek között Haraszty István, Csiky Tibor, Nádler István, Lugossy Mária, és Bohus Zoltán társaságában – rozsdamentes acél, bronz- és vörösréz objektek, kisplasztikák sorát alkotta meg. 

 

Győr, stúdiólakás, inspiráció 

Fiatal pályakezdő művészként, egy műtermes lakás elnyerése után került Győrbe 1976-ban. Fényreklám tervezőként, és kisplasztikai stúdió munkákkal kezdte a pályafutását, és voltak nagyobb köztéri munkái is különböző anyagokból. A lehetőségek, és talán a belső késztetések okán visszatért az inkább festészeti vonatkozásokat felvető üvegablakokhoz. Először kisméretű autonóm műveket készített, majd 1980-as évek elejétől fokozatosan megtalálták az építészeti és restaurátori feladatok. A legutóbbi üvegművészeti munkái már közterekre kerültek, plasztikai térbeli alkotások. Olyan építészekkel, belsőépítészekkel  dolgozott együtt mint Hoffer Miklós, Winkler Gábor, Kriszt György, Jahoda Maja, Horváth István, Ebedli Gyula, Bodrosy Attila, Czigány Tamás, Patartics Zorán, Gunther Zsolt, Hidasi Jenő. 1975-óta sorozatosan vannak felkérései egyházi épületekhez, közintézményekhez, közterekhez, magán megrendelésekhez kapcsolódva, itthon és külföldön. Ezek közül kiemelkedik Győrben az Apor Vilmos Katolikus Iskola Czigány Tamás által tervezett, nagyvonalúan elegáns, visszafogottan modern épületegyüttesének aula-kápolnája íves futású szentélyfal-ablakainak színes üvegdísze: az Égi és Földi találkozás című kompozíció. Az 1995-ben elkészült színes ólmozott üvegmunka a szentélyfal felső részén végigfutó, nyolc darab, fekvő téglalap alakú, ötös osztású, kétoldalt egy-egy függőleges elemmel lezárt ablaksorának, és a téglalap alakúak alatt egy-egy függőleges, keskeny sávban megnyíló ablakkal kísért együttese. Az antiküveg-kompozíción az elvont színfoltok – torzított négyzet és háromszög alakzatok, a lebegő drapériákat, szárnyaló vitorlákat idéző formák között konkrét, figuratív motívumok is megjelennek – mint a nap és a hold, a hajó -, de a kissé megtört egyenesekkel, meghajló, ám mégis határozottan futó vonalakkal határolt üveglapmezőkből szerkesztett ablaksor természetesen egy nagyobb rendezőelvnek is alárendelt. Az évszakok váltakozásait sugalló évszak-színidézetek az ötös osztású ablakmezőkön végigfutó, hol kiszélesedő, hol szeszélyesen összeszűkülő, szabálytalan fehér sáv által összefogottak, amely sávot alulról a statikusabb földi, felülről a lebegő-aláereszkedő égi elemek szabdalják szét: a világos- és a sötétkék foltok áradásai, a vörösök és az okkerek fellobbanásai. Dinamikus, virtuális mozgások és megnyugvások, kavargások és kitisztulások ellenpontjaira szerkesztett a mű, amely a világosságok és az elsötétülések, a bizonyosságok és sejtelmességek szín- és fényjátékaival telíti a kupolával fedett, ünnepélyes atmoszférával áthatott kápolna-aula teret. Továbbá szintén Győrhöz köthető a Külkereskedelmi Bank Fali dísz Órája, a Székesegyház (mai Bazilika) Szent István és Szent Imre herceg festett ólmozott üvegképe, a Komédiás Étterem Üvegablak sora, a Hotel Fonte Győr Üvegteteje, a Hotel Schweizerhof Győr Fényhangok fantázianevű üvegablak sora, a Hotel Wesselényi Győr térelválasztói, a győri Evangélikus püspökség Fénykeresztje, a La Mareda Étterem térelválasztó üvegfalai és üveg előtetője, valamint a győri Szent Anna Otthon kápolnájában található Kék csend, Oltárfények című munkái mind-mind kiemelkedőek a városban. A Szódásüveg című alkotása a Jedlik Ányos díszkútnál pedig a Dunakapu-térhez vezető út egyik szimbolikus alkotása lett. Jelentős még a Jusztícia a Győri Ítélőtáblán és a győri Nádorvárosi köztemetőben a Kapu című kisplasztika. Az Apor Vilmos és a Prohászka Ottokár Iskolaközpont Üvegablaksorai. Ezeket olyan építészeti üvegfelületeknek, vagy plasztikáknak szánta, amelyekben a hátulról jövő állandóan változó fényvibráció, fénydinamika, fénytörés, és sok más fény és szín jelenség alakul vizuális minőséggé. Hiszen az üvegművészet egyaránt szól a szellemi hozzáállásról, az analitikus tudásról, anyaghasználatról, a környezethez és a lehetőségekhez való alkalmazkodásról, az érzelmi megközelítés megjelenítéséről.

Nem csoda, ha Győr sem volt hűtlen alkotóművészéhez: 1982-ben Győr város Borsos Miklós-emlékplakettjét kapta, 1998-ban Győr város kultúrájáért díjat, 2000-ben Győr város művészetéért díjat és 2018-ban a Megyei Príma díj kitüntetettje lett. Ez utóbbit olyan vállalkozóktól kapta, akik a környezetük, a megye és Győr gazdaságának kiemelkedő képviselői és motorjai. Ők fontosnak tartották, hogy a kultúra értékei katalizátorként jelen legyenek a mindennapi életükben. Hiszen egy művészi szempontokkal igényesen kialakított környezet, egy praktikusan megformált eszköz, egy művészeti alkotás, megváltoztatja a környezet és az ember viszonyát, hozzátesz értékeket, gondolatokat ébreszt és állásfoglalásra késztet. 

 

Az értékes anyag: az üveg

„Az üveg ott őrzi magában a véletlen, az esetlegesség szépségét, anyaga mindig új és ismeretlen. Átlátszik és gazdag látványt nyújt egyszerre. Az üvegművészet feladata, hogy feltárja és felhasználja e végtelen gazdag lehetőséget és sajátosságot.” Hefter László

Hefter László számára az „örök időkre szánt”, de a pillanat tünékeny varázsát is megragadó üveg jelentését a fény adja. A fény a művész számára kultikus erő, mely transzcendens hatásokat képes kiváltani, az érzékelhető fény és a szellem fénye nem válik el egymástól. Üvegfestményei a fény által állandóan módosuló koncepciót, változtatott látványt keltik életre, az idő, az időjárás, a napszakok és az évszakok változásainak függvényében, a harmónia érzését felkeltve. Hefter László számára ugyanis rendkívül fontos az érzelmi kultúránk, a racionális világ mellett. Művészként a kettő egyensúlyáért dolgozik több mint ötven éve. Hisz abban, hogy emócióink, belső késztetéseink erőforrások.

 

 

Az üvegablakok

Hefter László Ferenczy Noémi-díjas üvegművész, aki számos jelentős és monumentális üvegablakot készített, nem véletlenül választotta ezt a formát. Noha pályája elején az üvegművészet egyfajta vákuumban volt (a nagy művészei már meghaltak, az üveg drága volt), így Hefter László érdeme is, hogy ez az építészethez is kapcsolódó díszítő művészet újra virágba borult. Minőségi üveget használ. A színes üvegablak kívülről az architektúra része, az ablaknyílást zárja le, mégis a belső tér dekorációja. Fényét a belső térben szemlélővel ellentétes oldalról, hátulról kapva, csak erős átvilágítás esetén fejti ki művészi hatását. A színes piktúra része, annak egy változata. Míg a falfestmény, vagy a falakon elhelyezett képek színeikkel és ábráikkal magát a falat díszítik, csak közvetetten hoznak létre a belső térben színességet, addig az üvegablak az épület belső levegőjét, atmoszféráját színezi közvetlenül. Az üvegablak művészete alkalmazott művészet. Témája, tematikája, formai megjelenése mindig függ attól a környezettől, ahova kerül. A színes üvegfelület a drágakövek ragyogását imitálva a bezúduló napfényt bontja színeire, egy állandóan változó kinetikus hatásokat keltő fényjátékra. Ez a fényjáték megjelenik a falakon, tárgyakon, a terekben mozgó embereken és az építészeti, belsőépítészeti tér szerves részeként. Az üveg lehetőségei, a színes fény által keltett hatások, formai szempontból rendkívül gazdagon alakíthatók, és alkalmasak arra is, hogy egy építészeti környezetében, hitünket kifejezze, érzelmi kultúránkat gazdagítsa. Az üvegablakokban megjelenik Hefter László egyedi művészetszemlélete, amely elszakad a figuralitástól, a szemlélőre elementáris erővel hat a szín- és formastruktúrákkal a gondolati tartalom és érzelmi kitörések, finomságok közvetítése.

 

Üvegművészet, a szakrális műfaj

Az igazi műalkotásokban ott van Isten érintése. (Hefter László)

A 19. század második felétől a keresztény templomok, jelentős részében készültek színes üvegablakok. Ezek egy része a beeső fény szabályozását szolgálta, a másik része pedig a keresztény egyházhoz kapcsolódó tematikájával, üvegre festet képként kívánt megjeleníteni, vagy emléket állítani a valláshoz kapcsolható történeteknek, személyeknek, szenteknek, példaként szolgáló tetteiknek. Templomaink, szakrális tereink spirituális helyek. Azokba kerülő új művészeti alkotásoknak a hagyományokhoz kapcsolódva, vagy akár progresszív irányultsággal a hit új, jelenre reagáló értelmezésit kell felvállalnia. 

Hefter László tanulmányozva a régi korokat, összhangot teremt építészet és üvegablak művészet között, mint a Pre-Raffaeliták és a szecesszió művészóriásai. Számára éppoly fontos a szellemi és fizikai erőfeszítések mozgatójaként az a hit, amely Isten felé fordítja a lelket, mint a látvány, amit a fény, a színes üveg (1830-as évektől Angliában feltalálják a gótikus üveg textúráját utánzó antik üveget) és az általuk keltett különleges atmoszféra szépsége ad. A szakrális terekhez kapcsolódó üvegművészeti alkotó munkában teológiai és liturgikus szempontok érvényesülnek, annál is inkább, mivel leggyakrabban az egyház a megrendelője ezeknek a munkáknak. Hefter László vallja: „az üvegművészeti alkotásokban legyenek azok régiek vagy újak, voltak, vannak és lesznek olyanok, amelyek szemléletessé, láthatóvá teszik és tehetik, pl. a teológia igazságait, esélyeit, bizonytalanságait, tényleges tartalmát, és új irányok felé is nyithatnak. Természetesen fordítva is, a teológia képes olyan vizuális nyelvrendszerbe foglalható elveket, következtetéseket, gondolatokat, magyarázatokat, vallásainkban is kiváltságos helyét elfoglaló írás és nyelv segítségével közvetíteni, amelyeket egy művész élményként, tanulságként, kiindulópontként be tud építeni saját programjába, megtalálja annak vizuális megjelenítésének jelét, vagy ábrázolási módját és ezzel a változó művészet egy újabb arcát mutatja meg.”

Az üvegművészeti szakrális munkák tervezése, készítése folyamán fő feladatának érzi, hogy munkái esztétikailag elfogadhatóbbá tegyék a belső teret egy egyházközösség számára. Az üvegművészeti alkotás az elmélyülést képes segíteni akár úgy, hogy a szertartásokban résztvevők jobban elmélyülhessenek közös hitükben, akár úgy, hogy a szertartáson kívül a szemlélő szeme megpihenhet, tudata aktívvá válik. Spirituális atmoszférát teremt, amiben a kép és a szemlélő fókuszában, a befogadóban is megszülethet az Istenérzés. Erre példa a győri Szent Anna Otthon többszintes, modern vonalú, a környék kocka házaihoz idomuló épület, amelynek földszintjén az építtető csendes áhítatra invitáló, az idős bentlakók lelki istápolását szolgáló kis kápolnát alakított ki. Aki először lép be az amúgy jellegtelen, puritán helyiségbe, annak tekintetét rögtön magához vonja a szemben miséző oltár mögötti falba mélyített – Krisztus szenvedését jelképező, sugalló – izzó-piros üveg kereszt, amely a rajta beszűrődő természetes fény hatására szellemi elmélyedésre serkentő köntösbe burkolja a zárt teret. A kápolna méreteiből adódó szűkösség, bezártság érzetét, a kompozíció súlypontjaként is tekinthető piros kereszt misztikus, hangsúlyosan ünnepélyes kisugárzását Hefter László az oltárt körülölelő, és a helyiség bejáratával szemben elhelyezkedő falakba épített színes, ólmozott üvegablakok szimmetrikus sorával tompította, sőt az összkép, összbenyomás tekintetében ember- és természet közelibbé varázsolta. Alkotása az Oltárfények címet kapta. Az alkotás Prohászka Ottokár (1858 – 1927) emlékének adózik, akiről köztudomású, hogy nem csupán kiemelkedő egyházi személyiség volt, hanem az emberek életfeltételeinek jobbítását célul kitűző keresztény szociális mozgalom magyarországi megalapítója is. Konkrét formában Prohászka Ottokárra a művön (Kék horizont) csupán a püspöktől származó – meleg narancssárga üveg-szalagra felfestett -, a szeretet hatóerejét méltató, dicsőítő jelmondat utal. A szellemi kötődés emelkedettségét a mű nagy részét uraló kékek, és az ezekbe, mintegy az égi szférából alásugárzó éteri sárga fénypászmák tükrözik, míg a földi lét évek, évtizedek küzdelmeit az egymásra rétegződő szabálytalan, amorf alakzatok, illetve – a kompozíció függőlegességét oldó, megbontó – rendezett piros felületek, és az apró, szétszórt piros minimalista forma-gesztusok érzékeltetik. Az életút egyes szakaszait – mintegy keretbe foglalva ezáltal az alkotást is – Hefter László széles vörös keret-sávokkal jelezte.

Hefter László nem patetikus munkákat készít, nem is a szemnek aszketikusakat. „Amikor üvegablakot készítek, a valóság elvesztése sosem cél. Az épület általános arányát, anyagát, a fény és a színek erőssége nem befolyásolhatja. Az ablakoknak mindig szilárd és sík felületeként kell állniuk. Ettől maradnak építő elemek. A nappali természetes fény kívülről érkezve egy színes üvegfelületen elveszti objektivitását, a belső teret átjárva, vibrálások, villanások, ragyogások formájában jelenik meg, összhangzatot alkotva, tömörödve, megnyúlva, tükröződve megváltoztatja a benne lévő tárgyak színét, lényegi természetét. A tér, a felület, a test és a környezet megszíneződik.”-vallja. „Az én munkáim olyanok, amelyeket képként kell nézni és meg kell állni vele szemben. Az építészeti és szakrális kötöttségeken túl még is csak egy szabad kezdeményezés, amelyben a kitalálás bátorságát, az invenció jogát és kötelességét érvényesíteni akarom, függetlenséggel és méltósággal bír, és nem egy alárendelt objektum.” „A művész feladata, hogy olyan jeleket, jelrendszereket hozzon létre, amelyeket az ember képes megfejteni, gondolatokat alkotni belőle, amellyel leképezi a valóságot az adott mai valóságunkat és azonosulási pontokat talál saját lelke legjobb tulajdonságait fedezi fel és Istenhez tartozását erősíti.”

Az autonóm művészként és restaurátorként is egyaránt jelentős Hefter László úgy alakítja üvegtábláit és fragmentumait, hogy a fények, a színek, mint a hangok a zenében, körbeölelik a lelket. Üvegablakai elválasztja a külső és a belső teret, megvédenek a külső hatásoktól, de beengedik a fényt. Mindig másképp és másképp az időjárástól és a napszakoktól függően. Isteni teremtőerő, a természethez és a mindennapi életünkhöz kapcsolódva. Rendkívül változatos fizikai jelenség, megfejtésre váró titkokkal a tudomány és a művészet vonatkozásában. Ahogy mondja: „Az üvegablak-készítés egy „szín-vallás. Szó szerint színt kell vallanunk.”

Az üveg, mint anyag törékenységével, áttetszőségével, a fénnyel való különleges viszonya révén már eleve hordoz egyfajta szakralitást. Amikor egy szakrális feladatot kap, a hitről kell új, az eddigiektől különböző, saját gondolataiból fakadó közvetítő jelrendszert teremtenie. Ahogy a művész vallja: „Az is kevés, hogy imáimban benne van a mesterségem, és hívő vagyok, és, hogy ezek áthatják mindennapi tevékenységem. Ilyenkor legbelső szellemi motivációimat, hozzáállásomat kell helyzetbe hozni. 

Galériájában is sok olyan tárgyat állít ki és árusít, amelyek szakrális alkotások vagy a keresztény jelrendszer motívumait tartalmazzák. 

 

Restaurálás

Hefter László üvegfestészetének lényege a színek, vonalak és formák, valamint az absztrakció mint kifejezési eszköz invenciózus használatában, a nagy mesterségbeli tudásban, és abban a művészi magatartássá érett mértéktartásban rejlik, amellyel kompozícióinak külső és belső ritmusát alakítja. „Restaurálás alatt, jól érzem magam. Győzöm érdeklődéssel, mert egy élmény időutazást tenni a múltba, betekinteni egy mesterség, egy gondolkodásmód sokszor elfelejtett titkaiba. A restaurálandó tárgyak, ablakok mögött érző emberek voltak, akiknek életük értékét és értelmét az általuk létre hozott alkotások adták.” 

A restaurálási munkái során, ami valójában elindított az új üvegablakok készítése felé is, megtanult minden gyakorlati vagy elméleti, esztétikai vagy etikai lépés és mozzanat teljes átgondolását. Alkalmanként régi üvegablakokról kisméretű másolatokat is készített, ezekből látható néhány a galériában, például Szent Györgyről és Szent Ferencről, de az is előfordul, hogy régi üvegablakok motívumait emeli be saját művészi munkáiba. Jelentősebb üvegművészeti restaurálási munkáiból hármat kiemelve: a győri Székesegyház Szent László, Szent Margit, Szent Erzsébet és Krisztus Király restaurálása; a Budavári Mátyás templom szentjeinek restaurálása és a Szegedi Dóm főapszisában lévő üvegablakok restaurálása. Az Áttörés a Pannonhalmi Főapátság Bazilikájának ablaka több szempontból is különleges szerepet tölt be nem csak Hefter László munkásságában, de a nemzetközi üvegfestészetben is. Ritka alkalom az, amikor eredeti, XIX. századi üvegfestményekkel életre keltett szakrális térbe kerül be kortárs üvegablak, még szokatlanabb, hogy az eredeti együttes restaurátora, és az új munka alkotója egyazon művész-mester. Hefter László ugyanis az eredeti 1868 és 1870 között készült, Storno Ferenc tervezte, Carl Geyling, Albert Neuhauser és Wilfing József segítségével kivitelezett, rendkívül rossz állapotban lévő üvegablakokat a műemlék-etikai szempontok maximális figyelembevételével; a tervező szándéka szerinti, eredeti képi hangulat megtartásával végezte. Ebbe, a XIX. század szentábrázolásaira jellemzően részletezően, egyfajta sajátos naturalisztikus felfogást követően kidolgozott, illetve egyházi tanításokat és bibliai szimbólumokat tartalmazó, dekoratív szerepet betöltő ablakokból álló együttesbe került be egy minden szempontból “kortárs” üvegfestmény. Az Áttörés ablak színkompozíciója – a kékek és vörösek gazdag színárnyalatai – a XII-XIII. századi üvegablakok színvilágát idézi, ugyanakkor XIX. századi társaihoz színkompozíciójában is tökéletesen illeszkedik. Felfelé törő, mértani alakzatokra egyszerűsített formai elemeivel, a különböző síkok áttörésével, az ehhez alkalmazott színátmenetekkel a földiből az égi szférába való emelkedés lehetőségét kutatja, lehetséges voltát az üveg anyagának különleges lehetőségeit – transzcendens anyagiság, fény- és színdinamika – felhasználva egyfajta, a szférák közötti lírai lebegéssel fejezi ki.

 

 

Művészeti nevelés

Hefter László vallja, „Legyünk mindig nagylelkűek tudásunk átadásában, vegyük figyelembe, hogy utánunk is vannak!”. Ez a gondolkodás vezethetett ahhoz, hogy létrehozza 1993-ban a győri Kovács Margit iparművészeti szakgimnáziumban máig is működő üvegműves szakot, ahol 13-évig tanított (ma már a tanítványai a tanárok), valamint a kezdeményezésére alakult győri Borsos Miklós képzőművészeti szakkör, (szabad iskola), amelyet közel 50 éven keresztül vezetett és vezet ma is.

A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen a tárgytervezői és a tanári művészet elméleti szakon óraadó. A Hefter Üveggalériát feleségével és fiával építették Pannonhalmán. Ezt ma már közgazdász végzettségű fia, Hefter Brúnó vezeti, aki az üvegműves szakmát is elsajátította, illetve szakirányú továbbképzésben is részt vett a MOME-n /Moholy Nagy-László Iparművészeti Egyetemen, valamint tagja a Fiatal Iparművészek Stúdiójának. Az utóbbi évek munkáit, ezek közül is a legutóbbiakat, például a Pannonhalma főterén, a Pannon történet és a győri nádorvárosi köztemetőben a Kapu című térplasztikákat már közösen készítették. A győri műterem gyakorló és oktató helyként is működik, számos magyar és nemzetközi diák sajátíthatta itt el a szakma alapjait.  2017-ben a Műcsarnokban rendezett Nemzeti Szalon, a Körülöttünk tervező és iparművészeti kiállítás egyik kiemelt résztvevője volt a mesterek kategóriában és a 2019-es Mestermunkák című kiállítás szervezője.

 

Pannonhalma, Galéria, Brúnó

 Alkotói és tanári tevékenysége mellett 2007-ben Pannonhalmán saját családi kezdeményezésre, és önerőből, kortárs művészeti galériát alapított, amely a magyar üvegművészet egyedüli állandó fóruma, folyamatosan bővülő gyűjteménnyel. Galériája jelentős kulturális központ, szakmai rendezvényekkel, összművészeti találkozókkal a Pannonhalmi Apátság közvetlen közelében. A Hefter Galériában állandó és időszakos kiállítások keretében folyamatosan bemutatják a kortárs üvegművészet alkotóit és alkotásaikat, ebben helyet kapnak saját alkotásai és restaurátori munkássága is.  Célja fiával, Hefter Brúnóval együtt a minőségi kultúra szolgálata, saját szakmáján és az iparművészeten keresztül. Az üvegművészeti galéria különlegessége, hogy olyan művészeti vállalkozás, amely állandó fejlesztéssel hazai és nemzetközi kulturális és gazdasági kapcsolatrendszerben, közösségi és egyéni érdekeket is figyelembe véve művészekkel együttműködve, sokszor múzeumi szerepeket is átvéve működik.