Iparművészeti Főiskolát végeztem, és arra kaptam a diplomámat, hogy üveget alkalmazó tárgy és eszközkultúrában illetve épített külső és belső környezetünkbe, művészeti igényességű feladatokat oldjak meg. Belső késztetésem élményeim, lehetőségeim szerencsés találkozásaként, az építészethez kötődő belső terek fény felé forduló, ablakaiba, fényeket befogadó üvegfelületekre kerülnek a munkáim, vonatkozzon ez új művek létrehozására, illetve a történelmi korok üvegablakainak restaurálására. Több mint ötven éve győzöm érdeklődéssel, az üveggel, színekkel, fényekkel való párbeszédet, belesűrítve szakmám, szellemi és mesterségbeli eredményeit.
Mit gondolok az ipar és tervező művészetről? Hogyan gondolkodom egy iparművészeti feladat megoldásról?
Hova teszem a hangsúlyokat, és annak a teljesítménynek, amit létrehozok mi a kapcsolat rendszere, emberekkel, természettel, épített környezetünkkel, érzelmeinkkel, lelkületünkkel és hagyományainkkal? Milyen üvegművészeti munkákon dolgoztam az elmúlt ötven évben? Mit csinálok most?
Mi a fontos számomra a Hefter Üveggaléria, és Stúdió vállalkozás kertében végzett tevékenységemben, amelyet ma már Hefter Bruno fiam irányit iparművészként.
Mit jelentenek számomra a jelen tudomány és technológiai és informatika eredményei, a digitális érintkezés formái, azok folyamatos változásai, és az ebből adódó, teremtődő új lehetőségekből való építkezés?
Hogyan viszonyul mindez a kortárs művészetekhez, vallásokhoz, mesteremberséghez. Hogyan lehet ebbe fizikailag is érzékelhető érzelmeket, lelki motivációkat beleszőni?
Gazdagítani olyan spirituális érzetekkel, amelyek segíti az elmélyülést, önmagunk megismerését, eligazodást a természeti és az általunk létrehozott szellemi és racionális mindennapi élettérben.
Mit jelent az integráció szorosabbra véve a vizuális művészetek között, képzőművészet design iparművészet vonatkozásában, és azok hogyan függnek össze minden más művészettel, kulturális megnyilvánulásokkal, és minden inspirációs forrással, nemzetközi viszonylatokkal?
(Disszonanciákról kételyekről, homályosságokról. A bájolgásról dicsfényről. Az anyagias szellemről a látványt elvű felfogásról.
Gótikus üvegablakokról: (Suger Apátról 1081-1151 (A fény=Isten). Fényről, pannonhalmi Üveggalériáról mint fénytérről.<
A fényről, kiemelve a különböző vizuális művészeti ágak XX. századi, olyan jeles magyar művészeit, mint Breuer Marcel, Moholy Nagy László, Kepes György, Viktor Vasarely, Nicolas Schöffer, Schaár Erzsébet, Vilt Tibor, Lugossy Mária, Bohus Zoltán. Mind-mind olyan művészek voltak, akik a fény, fényalakítás, fényvibráció, fénytörés, fénydinamika, vizuális gazdagságát, képesek voltak vizuális minőségé alakítani, művészetükben megújítani, dalba öltöztetni, szellemiségükkel, a lélek mozgásaival, a formával, tömeggel, az anyaghasználattal összhangba hozni. Kiemelve olyan jeles iparművészeket, és mesterembereket mint Róth Miksa, Valter Gida, Gyermek László, Palka József. Zsellér Imre.
Amikor üvegablakot készítek a valóság elvesztése sosem cél. Az épület vagy az belső tér általános arányát, a fény és a szín nem befolyásolja. Az ablakoknak mindig szilárd és síkfelületekként kell állniuk. Ettől maradnak építő elemek. A nappali természetes fény hátulról kívülről érkezve az üvegfelületeken elveszti objektivitását, a hihetetlen fénysebesség megtörik, statikussá válik, szín összhangzatba rendeződik, tömörödve, megnyúlva, tükröződve, megváltoztatja a benne lévő tárgyak színét, lényegi természetét. A tér, a felület, a test és a környezet megszíneződik. Létrejöhet egy olyan légkör, amelyben a fény, tér és a képi világ egyűt hangzásában, a verbális megközelítés felülíródik, a fénymozgás belső fénnyé nemesedik, és a képzelet szítjén túl, valóságos megjelenésben érzékeljük Isten jelenlétét, vele párbeszédet folytathatunk, hozzá kéréssel, minden napi gondjainkkal, örömeinkkel, vágyainkkal és reményeinkkel fordulhatunk.
Üvegművészeti restaurátori, műemlékvédelmi és szakértői munkámról.
Tudásom átadásáról. Közösségi tevékenységemről.
2021.szeptember 01.
Hefter László