Mészáros Mari immár negyedszázados üvegművészeti tevékenységének szellemi tartalma a lelki folyamatok plasztikus megjelenítésének igénye és az ehhez kötődő formaképzés pályája kezdettől napjainkig alig változott.
Munkáiban mindig az emberi test, vagy annak részeinek és a részek organikus kapcsolatának ábrázolása a kiindulópont. Lírai hajlandóságú arcok és torzók, testrészek gesztusai kapnak finoman kiegyensúlyozott formát, üvegből készült szoborként, vagy röliefként. Az érzelem megmutatkozik és keveredik az ösztönök és élmények által vezérelt, de racionális és filozófiai elemeket is tartalmazó, folyamatosan egy irányba ható szobrászati magatartással.
Ez azonban nem jelent szűk keresztmetszetű gondolkodásmódot, sem, tartalomban sem formában. Már csak azért sem, mert az ösztönök és érzelmek szövevényes, nehezen definiálható és értelmezhető megnyilvánulásainak, vizuális esztétikai kérdés felvetésekbe foglalható izgalma, felelőssége és ezen belül a forma, sík és tér problémák, átlátszó üveggel való összefüggéseinek és az üveg alakíthatóságának technológia kutatása, olyan program egy művész számára, amelynek nincsenek határai a képzeletben, és a formaképzésben.
Örök pezsgő és lüktető mozgatóerő ez, melynek érzelmi „oka” szinte sugárzik a hetvenes évek közepén Magyarországról indult, ma Hollandiában élő és a nemzetközi üvegművészetben prominens helyet betöltő művész alkotásaiból.
Megmutatni a szeretet erejét, láthatóvá tenni az érzelmeket, hogy az a gyakorlatban sokkal jobban érzékelhető és átélhető legyen.
Hosszú sajátos metamorfózison keresztül haladva alakulnak ki Mészáros Mari szobrai, amíg elkezdhetik saját öntörvényű életüket. Víz és tűz által vezérelt halmazállapot változások, az egymásba való átalakulás, a hidegség és a forróság, a rejtőzködés és a kitárulkozás gyötrelme és öröme váltogatja egymást. A sík üveglapok 800-900 Celsius hőmérsékleten, tűzben, formákba olvadva lassan kihűlve változnak átlátszó, kristályszerű alakzatokká, úgy, hogy közben megtartják és a fény által megmutatják az átalakulás nyomait, anyagukban és szerkezetükben.
Az emberi testről leképzett, annak legfinomabb mintázatát is híven tükröző, tűz poklával dacoló gipsz struktúrákat őriznek a vízszintes térkitöltés gravitációs kényszere által a forma mélyedéseket kitöltő, a forma domborulatokra rásimuló üvegrétegek. Vízként átlátszó optikai közegben, éles, hegyes rideg felületek lágyulnak, hajlanak és tompulnak lekerekített formákká. Levegőbuborékok rendeződnek fátyolos szalagot képező gyöngysorokba, és hullámoznak át síkokon és tereken.
Jégkristályokba merevedett arcok, szerelmes tekintetek emlékét őrző, csendesen lecsukódó szemek, érintésre, simogatásra vágyó tenyerek között vagyunk. Ujjak záródnak és nyílnak, arcok, kezek és különböző testrészek mozdulnak, indulnak meg egymás felé, és találkoznak az egymásrautaltság, az összetartozás érzését sugallva ebben a hűvös közegben is.
Holtak maszkjai, emberi idomokat megjelenítő torzók, végtelen sötétségből kiszabaduló méltóságot sugárzó más-más egyéniségű emberi arcok kerülnek fénybe; töredezetten, hiányosan, régészeti leletek hatását keltve. A találkozások és szétválások drámai ellentéteinek emlékpontjai szakadnak fel és hatnak váltakozva, a múlt tanulságait hordozva.
Az élet és a hálál, az élet jelei és a halál disszonáns megnyilvánulásai egyszerre vannak jelen, kettőségekkel és kétértelműségekkel telítve.
Ennek ellenére nincs hideg és negatív érzésünk.
A tárgyiasult örök pillanatokká szilárdult fagyos formákon áthallatszik, átsugárzik vizuális szonettekbe szőve, egy mindig az életre reagáló, meleg bensőséges hang. Ez a hang azért szól messze hangzón, hogy az érzelmeknek és ezen keresztül az emberi cselekedeteknek egy jobb minősége alakuljon ki és mutatkozzon meg.
Mészáros Mari szobrai horizontálisan születnek, izzó kemencében és rideg üvegként kihűlt formában kerülnek vertikálisan relief szerűen fényfelületek elé, függesztve vagy nehéz gránittömbre helyezve a lebegés és a súlytalanság látszatát kiváltva, különös kapcsolatot teremtve a fénnyel.
Vannak, amelyek kinetikus effektusokat mutatnak, változnak napszakok, évszakok szerint, tükröztetik, megsokszorozzák, növesztik a fényt, transzparens mágikus kristálytömbként sugározzák szét a lélek mozgásait. De vannak olyanok is amelyek sötét fekete gyöngyházfényűek plasztikailag más dimenziókat képviselnek és csak az elvékonyodó részeken átütő lila derengések sejtetik üveg voltukat.
A sötét arcok és torzók ősi erőket rejtenek, amelyek természeti szépséggé alakulva játékos szellemes formákba rendezve kapnak időtlenséget, hogy őrizzék az ösztönök és az érzelmek tisztaságát.
Mészáros Mari munkáit szemlélve a lélek olyan őszinte kitárulkozását látjuk, amely nem törődik azzal, hogy hívők, vagy hitetlenek előtt áll, szétosztja magát mindenkinek úgy, hogy ő megbonthatatlan képes maradni. Üvegművészeti alkotásai érzelmi revolúciót gerjesztve, hirdetik, hogy a lelkileg gazdagabb embereknek tágabbak a lehetőségeik, az összetartozás, a szétválás, a kitárulkozás, a befelé fordulás örömöket és bánatokat rejtő történéseiben.
Hefter László
2005. február 22.