Emóciókkal kiegészített racionalitás
A pannonhalmi vártól a Viátornál lefelé vezető rövid, keskeny kanyargós út végén derűs férfi napfürdőzteti néhány hónapos unokáját, és elégedetten szemléli a gondozott kert jókora gyepét, a bő termést ígérő szilvafákat. Hefter László 44 éve alapozta meg és fejlesztette fel Győr üvegművészetét, és 13 éve működteti pannonhalmi galériáját – immár a Magyar Művészeti Akadémia tagjaként.
Mohay Gábor
-Hogyan vészeli át egy 76 éves, nyughatatlan művészember a karanténos időszakot?
-Nem unatkoztam. Éppen túl vagyok a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen diplomázó mesterjelölt hallgatóinak vizsgáztatásán. Egy öttagú vizsgabizottság tagja voltam, rektori felkérésre, mint külsös üveg és restaurátor szakértő. A vizsgáztatás interneten keresztül zajlott. Két hét felkészültségen kívül, ez két nap online jelenlétet jelentett, a tárgytervezői és a tanári művészet elméleti szakon. A különböző diplomamunkák a fém, kerámia, és az üveg, építészeti, képzőművészeti és design vonatkozásairól szóltak. Szívesen vagyok az egyetemen, sok tanítványom tanult ott, és a jelenlegi tanári karban négyen is vannak, (van aki már professzor) a győri tanítványaim közül. Külön öröm volt számomra, hogy a győri Dimény Luca, volt tanítványom is megszerezte a mesterfokozatot jeles eredménnyel, egy építészethez kötődő üveg témában. Az MMA-ban végzett munkám sem állt le, különböző pályázatok elbírálásában vettem részt és a galériánk Pünkösdi megnyitásának előkészületei is adtak feladatot.
-A két hónap bezártság nem gyakorolt rossz hatást a művészi elképzeléseire?
-Sőt, azon sokakkal vagyok egy hullámhosszon, akik ezekben az időkben hasznos elfoglaltság után kutatva kezdtek agyagozni, faragni, hímezni, a kézművesség valamelyik válfajában találva meg önmagukat. A galériánkban kiállított művészeti alkotások között lenni, újabb és újabb titkokat felfedezni kollegáim munkáiban, mindig nagy élmény. Pannonhalma lelkiséggel, és fantasztikus természeti és szellemi környezettel megáldott hely. Szinte egyenlőnek éreztem magam a környezettel, sokat olvastam, rajzoltam, és készítettem egy pár üvegfestményt, ami nekem is meglepetést jelentett. Új érzéseket fedeztem fel magamban, jó terápia volt. Jobban odafigyeltem a világ és szűkebb környezetünk dolgaira, és más művészeti ágaktól kapott élményeimet is fel-fel, idéztem.
-Újabb munkáiban az üvegben megjelenő színek és fények alkalmazásával kíván az érzelmekre hatni?
A színek, fények és az üveg együttes használata olyan vizuális gazdagságot kínál, amellyel mindem emberi érzés kifejezhető. Ezt szeretnénk bizonyítani, és erre talán a legjobb alkalom lesz, fiammal, Hefter Brúnóval, közösen tervezet három új Szent Erzsébetről szóló üvegablakunk. Arra törekszünk, hogy Szent Erzsébet példaértékű életében, ne csak az események és az ábrázolás hagyományai domináljanak, hanem aki látja, abban tudatosuljon, időn kívüli aktualitása, az emberiesség, az együttérzés, és az embertársaink iránt érzett felelős magatartás. Ezeknek a gondolatoknak mentén próbáljuk megtalálni azokat a szín, fény és képi ábrázolások formáit, anyaghasználatát, amelyből jelenre reagáló tartalmak születhetnek.
Azt mondják, hogy a mai korunkban racionális képességeink fejlődnek, de érzelmi kultúránk, nem tart ezzel lépést. Kettő egyensúlyáért dolgozom mint művész, több mint ötven éve. Higgyünk abban, hogy emócióink, belső késztetéseink, erőforrások.
-Mindezt már a magyar Művészeti Akadémia újdonsült tagjaként?
Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a zeneszerző Reményi Attila, a színművész Bede-Fazekas Csaba, a belsőépítész Jahoda Maja és a táncművész Kiss János után ötödik győriként vagyok a Magyar Művészeti Akadémia tagja.