Színek és fények, érzelmekkel telítve Hefter László üvegművészetében

IDEJE AZ ARANYESŐNEK

Több mint négy évtizede él Győrben, és itt lett elismert művész. Munkái ott vannak templomainkban, köztereinken, középületeinkben és magán házakban is. Negyven évig vezette a Győri Képzőművészeti Szakkört. Megalapította Győrben középiskolai szinten az üvegműves képzést. Pannonhalmán és Győrben fiával művészeti galériát hozott létre.

Fokozatosan tette városunkat az üvegművészet egyik elismert központjává. Ma is azon fáradozik, hogy a múlt és a jelen üvegművészeti értékei a jövő nemzedékei számára élményt és tanulságot jelentsenek.

 

Mi az a hajtóerő, ami 75 évesen is alkotó munkára ösztönzi? 

„Ha befejeztél valamit, fáradozz ismét.” Ez az idézet bennem egy belső késztetés, amitől sem siker, sem kudarc nem térít el. Vannak céljaim, feladataim és van egy mérce, ami meghatározza mindennapjaim. Érdekel mi történik a kultúrában, a közéletben és képességeim, lehetőségeim szerint az üvegművészeten keresztül hozzá kívánok ehhez szólni. Kötelességemnek érzem, tükröt tartani a mai világunk elé, javaslatokkal, kezdeményezésekkel, kritikával. Családomban nem voltak hasonló törekvések. Egy budapesti matematika-fizika szakos gimnáziumban jártam. Rajztehetségem és művészeti érdeklődésem végül az iparművészet felé fordított és az Iparművészeti egyetem elvégzése után ezt a hivatást választottam 

 

Hogyan került Győrbe és ehhez kapcsolódva, soha nem érezte, hogy a fővárosban könnyebb utat járhatott volna?

Hogy mi lett volna, ez nem foglalkoztat. Fiatal pályakezdő művészként, egy műtermes lakás elnyerése után kerültem Győrbe. Itt találtam családra, barátokra és feladatokra. Győrt és ezt a régiót képviselem munkáimmal és közéleti tevékenységemmel, ami sokszor Budapesthez és más városokhoz köt.

 

Az írja, a „kék fenség, a piros hatalom”. Hefter László kedvence mégis a sárga szín. 

A Kovács Margit művészeti szakiskolában, amikor tanítottam az órán feladat volt a színekhez kapcsolódó szavak, jelzők, gondolatok és kifejezések gyűjtése. Közülük egyet említenék, a Beatles együttes Sárga tengeralattjárója. A lányomnak egyszer egy levélben írtam kétszáz fajta sárga színt, ami a természethez és a mindennapjainkhoz kötődik. Éppen tavasz volt, a napfény színei és kertünk  aranyeső sárgáinak együttes élménye nagyon megfogott. A színekkel érzelmeket, harmóniákat, drámai megnyilvánulásokat is ki lehet fejezni. Erre számtalan példa van a vizuális művészetekben.

 

Másik kedvenc témája, a fény szerepe az üvegművészetben. Miért tartja ezt fontosnak?

A fények, a színek, mint a hangok a zenében, körbeölelik a lelket. Az üvegablak elválasztja a külső és a belső teret, megvéd a külső hatásoktól, de beengedi a fényt. Mindig másképp és másképp az időjárástól és a napszakoktól függően. Isteni teremtőerő, a természethez és a mindennapi életünkhöz kapcsolódva. Rendkívül változatos fizikai jelenség, megfejtésre váró titkokkal a tudomány és a művészet vonatkozásában.

Nem rég a kölni Dómban jártam és megcsodálhattam Gerhard Richter német művész, színes kockákból felépített, több mint 100 m2 új üvegablakát. A bevetülő fények szétszóródtak a tárgyakon, embereken. Az volt az érzésem, hogy a fények összekapcsolták a lelküket és segítették az elmélyülést közös hitükben.

 

Hogyan tudná összefoglalni a modern iparművészet lényegét?

Az ipar és tervezőművészet jelen van mindennapjainkban. Környezeti kultúránk, tárgyaink és eszközeink minőségi tervezéséért és megvalósításáért felelős elsősorban esztétikai vonatkozásokban. Egy szakma, amely több mint ötletelés és a megoldási lehetőségeken túl foglalkoznia kell filozófiai, pszichológiai, erkölcsi, etikai és érzelmi kérdésekkel is. Foglalkoznia kell a funkció, az anyag, a tartósság és a piaci helyzetbehozás vonatkozásaival.

 

A megyei és győri elismerései mellett, birtokosa a Ferenczy Noémi díjnak is és decemberben pedig megyei Príma díjat vehetett át. Melyik a legbecsesebb?

A Príma díj sokat jelent számomra. Ezt olyan vállalkozóktól kaptam, akik a környezetünk, megyénk és városunk gazdaságának kiemelkedő képviselői és motorjai. Ők fontosnak tartják, hogy a kultúra értékei katalizátorként jelen legyenek a mindennapi életünkben. Egy művészi szempontokkal igényesen kialakított környezet, egy praktikusan megformált eszköz, egy művészeti alkotás, megváltoztatja a környezet és az ember viszonyát, hozzátesz értékeket, gondolatokat ébreszt és állásfoglalásra késztet. Érzelmi kultúránkat erősíti és összhangba hozza racionális, állandóan fejlődő képességinkkel. 

Ingajáratban él Győr és Pannonhalma között. Ottani galériája kiállta-e az idő próbáját?

Az elmúlt 12 évben, a fiammal közösen működtetett galériánk folyamatos kiállításokkal, összművészeti találkozókkal van jelen megyénk kulturális közéletében. A magyar és a nemzetközi üvegművészet egyedüli fóruma az országban, ahol a régi nagy mesterek munkáinak restaurálásáról több mint 50 művész munkáiról és saját műveimből van egy állandó kiállítás több mint 300 négyzetméteren. Úgy gondolom, hogy megérte uniós támogatással, saját erőből és hitelből létrehozni azt. Tapasztaljuk, hogy sok látogatónkban indítunk el gondolatokat és kapunk tőlük pozitív visszajelzéseket.

 

A hétköznapi ember az üveget hideg, személytelen anyagnak tartja. Tud-e ez beszédes és inspiráló lenni?

Az üveg két végletes halmazállapot változás eredménye. A forró olvasztott közeg merevedik, kristályokra emlékeztető alakzattá. Kihűlve, csillogással, optikai játékokkal, tükröződésekkel mutatja meg magát. A két állapot tulajdonságai színekkel, fényekkel átjárva, gondolatokkal gazdagodva, avatott kezekben lelket melegítőek is lehetnek.

 

Hefter László mit tart magáról, tudott-e maradandót alkotni?

Hogy mennyire igaz az, amit gondolunk magunkról vagy mások gondolnak rólunk, vagy munkáink szellemiségéről, hogy az „ifjú szívekben” marad-e, ezt a következő generációk döntik el. Nekem az a dolgom, hogy lehetőségim és legjobb tudásom szerint munkálkodjak. Üvegművészeti munkáim közül, csak a közismertebbet emelném ki. Az Apor Vilmos iskolában, a Szent Anna otthonban, a győri Ítélőtáblában lévő ablakaim, a temetői „Lélek kapum”, a szódásüveg dísz kutam, Pannonhalmán a Pannontörténet plasztikám és számos más munkám, remélem még hosszú ideig fennmarad és elmondanak valamit, mai valóságunkról. Azt is remélem, hogy restaurálási munkáim az Országházban, a Mátyás templomban, Magyar Nemzeti Bankban, a Szegedi Dómban, a győri Székesegyházban, a pannohalmi Főapátságban, a következő generációknak is tanulság, élmény és segítség lehet, saját maguk és a régi mesterek áldozatos munkájának megismerésében. Szakmámban sok követőre találtam, akikkel ma is intenzív a kapcsolatom, és ez jó érzés. Külön öröm, hogy fiam közgazdasági diplomája mellett, üvegművész is. Ő irányítja ma a vállalkozásunkat, de azért „jó az öreg a háznál.”

Tagja vagyok számos művészeti egyesületnek, társaságnak és képviselője vagyok a Magyar Művészeti Akadémián több mint száz, jeles iparművésznek akiknek egy átfogó kiállítást szervezek ami májusban nyílik a budapesti Vigadóban. Szóval van mit tenni, hogy a művészeti igényesség mindennapjaink része legyen.

Hefter László az ötödik győri, aki Magyar Művészeti Akadémiai tagja lett.

EMÓCIÓKKAL KIEGÉSZÍTETT RACIONALITÁS

A pannonhalmi vártól a Viátornál lefelé vezető rövid, keskeny kanyargós út végén derűs férfi napfürdőzteti néhány hónapos unokáját, és elégedetten szemléli a gondozott kert jókora gyepét, a bő termést ígérő szilvafákat. Hefter László 44 éve alapozta meg és fejlesztette fel Győr üvegművészetét, és 13 éve működteti pannonhalmi galériáját – immár a Magyar Művészeti Akadémia tagjaként.

Mohay Gábor

-Hogyan vészeli át egy 76 éves, nyughatatlan művészember a karanténos időszakot? 

-Nem unatkoztam. Éppen túl vagyok a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen diplomázó mesterjelölt hallgatóinak vizsgáztatásán. Egy öttagú vizsgabizottság tagja voltam, rektori felkérésre, mint külsös üveg és restaurátor szakértő. A vizsgáztatás interneten keresztül zajlott. Két hét felkészültségen kívül, ez két nap online jelenlétet jelentett, a tárgytervezői és a tanári művészet elméleti szakon. A különböző diplomamunkák a fém, kerámia, és az üveg, építészeti, képzőművészeti és design vonatkozásairól szóltak. Szívesen vagyok az egyetemen, sok tanítványom tanult ott, és a jelenlegi tanári karban négyen is vannak, (van aki már professzor) a győri tanítványaim közül. Külön öröm volt számomra, hogy a győri Dimény Luca, volt tanítványom is megszerezte a mesterfokozatot jeles eredménnyel, egy építészethez kötődő üveg témában. Az MMA-ban végzett munkám sem állt le, különböző pályázatok elbírálásában vettem részt és a galériánk Pünkösdi megnyitásának előkészületei is adtak feladatot.

-A két hónap bezártság nem gyakorolt rossz hatást a művészi elképzeléseire?

-Sőt, azon sokakkal vagyok egy hullámhosszon, akik ezekben az időkben hasznos elfoglaltság után kutatva kezdtek agyagozni, faragni, hímezni, a kézművesség valamelyik válfajában találva meg önmagukat. A galériánkban kiállított művészeti alkotások között lenni, újabb és újabb titkokat felfedezni kollegáim munkáiban, mindig nagy élmény. Pannonhalma lelkiséggel, és fantasztikus természeti és szellemi környezettel megáldott hely. Szinte egyenlőnek éreztem magam a környezettel, sokat olvastam, rajzoltam, és készítettem egy pár üvegfestményt, ami nekem is meglepetést jelentett. Új érzéseket fedeztem fel magamban, jó terápia volt. Jobban odafigyeltem a világ és szűkebb környezetünk dolgaira, és más művészeti ágaktól kapott élményeimet is fel-fel, idéztem.

-Újabb munkáiban az üvegben megjelenő színek és fények alkalmazásával kíván az érzelmekre hatni?

A színek, fények és az üveg együttes használata olyan vizuális gazdagságot kínál, amellyel mindem emberi érzés kifejezhető. Ezt szeretnénk bizonyítani, és erre talán a legjobb alkalom lesz, fiammal, Hefter Brúnóval, közösen tervezet három új Szent Erzsébetről szóló üvegablakunk. Arra törekszünk, hogy Szent Erzsébet példaértékű életében, ne csak az események és az ábrázolás hagyományai domináljanak, hanem aki látja, abban tudatosuljon, időn kívüli aktualitása, az emberiesség, az együttérzés, és az embertársaink iránt érzett felelős magatartás. Ezeknek a gondolatoknak mentén próbáljuk megtalálni azokat a szín, fény és képi ábrázolások formáit, anyaghasználatát, amelyből jelenre reagáló tartalmak születhetnek. 

Azt mondják, hogy a mai korunkban racionális képességeink fejlődnek, de érzelmi kultúránk, nem tart ezzel lépést. Kettő egyensúlyáért dolgozom mint művész, több mint ötven éve. Higgyünk abban, hogy emócióink, belső késztetéseink, erőforrások.

-Mindezt már a magyar Művészeti Akadémia újdonsült tagjaként?

Nagy megtiszteltetés számomra, hogy a zeneszerző Reményi Attila, a színművész Bede-Fazekas Csaba, a belsőépítész Jahoda Maja és a táncművész Kiss János után ötödik győriként vagyok a Magyar Művészeti Akadémia tagja.