Hefter Ablakai
””Isten felhőkarcolóiban””, ahogy Le Corbusier a gótikus katedrálisokat nevezte, fontos szerepet töltött be az ablak. Persze nem rögtön a katedrálisok megjelenésének kezdetén. Bár az üveg már a római kortól rendelkezésre állt, a gótika hajnalán az ablak keskeny méretű, táblával vagy a fényt gyéren áteresztő, olajos vászonnal fedett nyílás volt, s csak a sík, a fehér és a színes üveg gyártásának fejlődésével nyert mind fontosabb funkciót, s vált megnövekedett méretével a mai üvegfal elődjévé. Az anyag drágasága miatt eleinte óvatosan alkalmazták. A XIII. században a ciszterciták kifejezetten megtiltották templomaikban a luxus kategóriába sorolt üveg használatát. Ezen nem lehet csodálkozni. Babilóniában Krisztus előtt kétezer évvel a vas teljesen megváltoztatta a Közel-Kelet népeinek erőviszonyát. Az arany árának háromnegyed részébe került, s nyolcszor drágább volt, mint az ezüst.
Az üveg ma sem olcsó mulatság, főként az, amelyet Hefter László Ferenczy Noémi-díjas üvegművész használ, akivel a múltkor egy borús délelőttön templomba tartottunk, a Szent Anna Otthon kápolnájába. Színes üvegablak nézőbe mentünk a művésszel. Az ablakokat ő készítette tavaly karácsonyra, tíz évvel azután, hogy az akkor vadonatúj építményben felszentelték az oltárt díszítő rubinpiros üvegkeresztjét. A borús időjárás felemlítése azért indokolt, mert le kellett mondani a szemle bizonyos hangulati többletéről, amelyet a színes üvegkompozíciót átvilágító napsütés eredményezhetett volna. Szomorúságra így sem volt ok.
Amíg Hefter előkészítette a fényképezéshez a háromlábú állványt, néhány otthonlakó hívő halk imája kíséretében szemügyre vehette az ember a misztikus atmoszférát teremtő keresztet, benne a lefelé és felfelé is végtelenséget sugalló spirált, az életigenlés szimbólumát. Utána már egy széken helyet foglalva az ablakokra esett a tekintet, az ablakokra, amelyek színes mezőikkel, alakzataikkal, árnyalataikkal, s bármilyen napszakban, időjárásban az éppen adott fény közvetítésével fokozzák a spirituális hatást, rokonságot teremtve ezen a ponton vallás és művészet között. A színes üvegablakok a szakrális térben a befele fordulást, a lélek mélységeiben való elmerülést segítik. A színes elemeket lehet magyarázni számos szempontból, de mindig az érvényes, amit éppen valaki érez. Mondhatjuk, hogy a kompozíció – címe még egyelőre nincs – ráirányítja a figyelmet az egyén jó tulajdonságaira, összekapcsol a mindenséggel, párbeszédet ösztönöz Istennel. Mondhatjuk azt is, hogy előhívja az ünnepi érzést, akadályokat kicsinyít, átlendít azokon, erősíti a gyengét, szelídíti az erőst, vígasztal a bajban.
””Szabad kezet kaptam a mű elkészítésekor”” – mondja a művész, s máshogy nehéz is elképzelni. Azért jó, hogy ””elhelyezett”” az egyik ablakon egy Prohászka Ottokár-idézetet. ””Szeress nagyon, szeress áldozattal, szeress kifogyhatatlanul, szeress – és jobb lesz a világ.”” Eddig a soha nem időszerűbb idézet. Hátha ez vezet az elengedhetetlen felismerés útjára, hátha ez döbbent a kápolna jóleső csendjében az élet értelmére, teljességére, a felebaráti szeretetre, a szomszéd szenvedésre. A szakrális térbe álmodott alkotással magától értődően nem csupán a hívő, a templomjáró nyer, hanem a művész is. Hefter László gazdag pályáján visszatérő, szívesen vállalt megbízatás az ilyen, akár új dologról, akár restaurálásról van szó.
A teljesség igénye nélkül emlékeztethetünk az Apor-iskola számára készített nagy üvegablakára, a pannonhalmi apátság templomát díszítő munkájára. A sorba kívánkozik a halbturmi (Féltorony), a budapesti ravatalozó, a győri bazilika Héderváry-kápolnáját díszítő Szent István. A jövőben Boldog Gizella, Gellért, Szent István, Szent Imre, Szent Margit és Szent Erzsébet alakját teremti újjá üvegből, készül Apor Vilmos, Szent Ferenc, valamint a szegények boldoggá avatott orvosa, Batthyány-Strattman László megformálására. Önkéntelenül adódik a kérdés, változnak-e a szentek az idők folyamán. Hefter bölcsen példával illusztrál. ””A Héderváry-kápolna Szent Istvánjával nem a katonát, az uralkodót akartam megmutatni, hanem azt, aki Magyarországot Szűz Mária kegyeibe ajánlotta. A szimbólumok rendkívül fontosak, kiváltképpen egy olyan, amely a szeretetről szól, az együvé tartozást erősíti. Mindez aktuálisabb ma, mint bármikor.”’
Hefter Üveggaléria
Vasárnap volt április 22-én, Pannonhalmán kettős ünnep, és sokan voltak az ünneplők. Barátok, művészek, művészetpártolók tömegével érezték fontosnak, hogy a szent hegy lábánál, egészen pontosan az arborétum tőszomszédságában tanúi, részesei legyenek a Hefter Üveggaléria avatásának, egy teremtő alkatú és munkás életű ember, Hefter László Ferenczy Noémi-díjas üvegművész régi álma megvalósulásának.
E helyt alapos ok elmondani, hogy az egybegyűltek miliő és létesítmény ritka egymásra találását tapasztalhatták. A hely szelleme szinte követelte, hogy Hefter, a hazai és a nemzetközi üvegművészet Győrött élő jeles reprezentánsa ide tervezze gazdag képzelete, általa találóan aposztrofált üvegállomását. Pannonhalma város az ezredéves monostorral sokat látott, még többet megért pont a viharvert európai régióban, majd a békésebb legutóbbi időkben méltán vált idegenforgalmi zarándokhellyé. A Hefter Üveggaléria turisztikai jelentőségéről egyelőre a várakozások szintjén lehet beszélni, s ebben a pillanatban talán nem is ez a legfontosabb. A lehetőséggel azonban mind a helynek, mind a kiemelkedő vonzerejű településnek számolnia szükséges.
Ebben a pillanatban megállni volna jó legalább egy röpke időre, ahogy ez történt azon a napsütéses, vibrálóan életteli vasárnapon. Megállni és visszatekinteni, mi, miért, hogyan történt. Hogyan jutott el Hefter László állomásokkal, azaz munkákkal, mesterségbeli kihívásokkal teli életének ehhez az igen fontos mérföldkövéhez. Hefter négy évtizedes pályájának kezdetétől harmonikus kapcsolatba került anyagával, az üveggel. Ember anyagára, anyag emberére talált. Az egyik felfedezte a másik formálhatóságát, lágyságát, a költővel szólva a kezességét, a másik a művész hallatlan munkabírását, humánus, alkalmazkodni és uralni egyaránt képes keménységét.
Az ünneplők között e sorok írója a tágas pannonhalmi térbe képzelhette Hefter üvegművészeti munkáit, amelyekkel itt-ott volt szerencséje találkozni. Ezek között is szakrális alkotásokat, mint a Jelenések Kápolnájának színes, festett üvegablaka Mosonmagyaróváron, a győri Szent Imre-templom számára készített ablak, az ugyancsak győri Apor-iskola égi és földi találkozást megjelenítő üvegablak sora, s meg ne feledkezzünk a Pannonhalmi Bencés Főapátság számára végzett munkákról, amelyek végül is másfél évtizede Pannonhalmára vezették a kezdetben ott dolgozó, majd tíz évvel ezelőtt már az üveggaléria majdani szándékának megvalósításával ott megtelepedő Heftert. Se szeri, se száma a tartalmas pályán a restaurálási megbízatásoknak. Ugyancsak a Pannonhalmi Főapátságot szükséges említeni, továbbá a Magyar Néprajzi Múzeumot, a budavári Mátyás-templomot, a győri Német Ispitát. A teljes felsorolás lehetetlen.
Minden munka egy-egy üvegállomás volt, amelyen keresztül lehetett eljutni a következő, majd a következő állomásokig, s közben kifejteni, anyagba formálni mindazt a közlendőt, ami egy önmagával és a világgal szemben ilyen fokon igényes művész természetes sajátja. A felavatott Hefter Üveggaléria lehet, turisztikai vándorhely lesz. Ezt ma még nem tudni. Az azonban már most bizonyos, hogy ez is munkaállomás. Legfeljebb jóval több emberé, művészé, rengeteg munkáé.
A szépséges, tisztaságot, fényt, fennköltséget árasztó, gondolatokat inspiráló, képzeletet indító épület egyfelől műhelyként funkcionál, ahol művészettörténeti értékkel bíró üvegablakokat restaurálnak, és újakat készítenek a legkülönfélébb rendeltetéssel, másfelől a galéria bemutatja Hefter munkásságát, valamint időszaki kiállításokon hazai és külföldi üvegművészek alkotásait. Az alkotó szándéka szerint kulturális programoknak, konferenciáknak, művészeti kurzusoknak is helyet ad. Az állomáson eredményektől duzzadó bőröndjével tehát csak megpihen egy percre Hefter László, majd ahogy ez életben, művészetben utazók esetében természetes indul tovább új állomások felé, hiszen a tennivaló számos.
A rend kedvéért, az elismerés jeleként megjegyezzük, hogy a Hefter Üveggalériát Szalai Attila, szombathelyi építész tervezte. Megvalósítására a Nemzeti Fejlesztési Terv adott lehetőséget. Hefter 2005-ben nyújtotta be európai uniós pályázatát, amely a következő évben kedvező elbírálásban részesült, s még 2006-ban megkezdődött a kivitelezés.