Szín, fény, képi világ.
Az üvegablak művészet témája, formai megjelenése mindig függ attól a környezettől, ahova kerül. A színes üvegfelület a drágakövek ragyogását imitálva a bezúduló napfényt bontja színeire, egy állandóan változó kinetikus hatásokat keltő fényjátékra. Ez a fényjáték megjelenik a falakon, tárgyakon, a terekben mozgó embereken és az építészeti, belsőépítészeti tér szerves részeként. Az üveg lehetőségei, a színes fény által keltett hatások, formai szempontból rendkívül gazdagon alakíthatók, és alkalmasak arra is, hogy egy építészeti környezetében, hitünket, emberiességünket erősítse, érzelmi kultúránkat gazdagítsa, önmagunk megismerését segítse.
Ólmozott üveg
Az ólmozott üveg ablak művészet az építészethez kapcsolódó díszítő művészet, a belső tér dekorációjának eleme. Míg a falfestmény, vagy a falakon elhelyezett képek színiekkel és ábráikkal magát a falat díszítik, csak közvetetten hoznak létre a belső térben színességet, addig az ólmozott üveg ablak, a teljes épületbelsőt színezi közvetlenül. A színes, üvegek színintenzitása, a színekké változott fény fényizzása, összehasonlíthatatlanul, felülmúl minden más színes felületet. Gazdagon, árnyaltan és kreatívan alkalmazható belső terek atmoszférájának befolyásolására amely egy belsőépítészeti tér igénye lehet.
Az ólmozott üveg ablakok legfőbb sajátossága, hogy bár tartalmaznak festészeti elemeket, mégsem úgy készül döntően, mint egy festmény. A mozaikszerűen kirakott, és sokszor ráégetett festéssel gazdagított, ólomhálóval összefogott üvegablakok tervezése, és kivitelezése, a művészeti vonatkozásokon mellet, szakértelmet az üveg és a különböző segédanyagok sajátos tulajdonságainak ismeretét és együttes alkalmazását is jelenti.
A színes üvegablak anyaga egymás mellé helyezett színes vagy festett üvegből és az azokat összefogó ólomsínből áll. Hatását elsősorban a két anyag állandóan változó fénnyel való találkozása adja. A technológia és a készítési technika közel ezer éves, de ez nem zárja ki, hogy avatott kezekben, építész, belsőépítész – művész összefogásával mai korszerű művek szülessenek. Ólmozott üveg technológiával készült felületek kizárólag egyedi megrendelésre, egy adott környezet igényeit, lehetőségeit, figyelembe véve kerülnek kialakításra, házak, lakások és középületek díszeként.
Fontos, hogy az ólmozott üveg ablakokat soha ne tekintsék pusztán dekorációnak, minden áron tetszeni akaró felületnek. Észre lehessen venni a belső késztetésre születő szabad formaalakítást, a látvány mögött a tiszta és világos szerkezetet, az építkező logikát, kellő szakértelemmel kivitelezett alaposan kidolgozott finom részleteket, színek, motívumok struktúrák ritmusok kompozíciós egységét , valamint a vizuális viszonylatokat összekötő nagyvonalú megoldásokat.
Az igényesen kialakított építészeti üveg felületeket, legyenek azok dekoratív, diszitő jellegűek vagy művészeti jelentéstartalommal és igénnyel megvalósítottak, összhangba kell lenni azokkal a szellemi és érzelmi hatásokkal, fényviszonyokkal, tárgyi környezettel ami az adott építészeti konkrét tér adottsága. Lehet új formai változtatásokat generálni, jelen igények szerint, régi épületek viszonylatában is, ha azok indokoltak és olyan motívumokat, struktúrákat, jeleket, jelrendszereket tartalmaznak, amelyek gondolati tartalma, minőségi szintje szellemi kvalitásában alkalmazkodik, vagy meghaladja, de mindenképpen összhangra törekszik az adott építészeti környezettel. Új épületeknél, már tervezési fázis legelején célként kell meghatározni és kijelölni az üveg ablak helyét és a vele szemben támasztott, igényeket. A felhasználó az építész, belsőépítész és a tervező művész közös együttműködése szükséges.
A nappali fénnyel átvilágítva, a belső térből szemlélve érzékeljük, az üvegablakok az építészeti térhez való viszonyát, a fény, szín, és a képi világ összhangjátban. Az üvegablakok egy része fényszabályozó, illetve díszítő szerepű, vagy személyeknek, eseményeknek állít emléket valamilyen képi elbeszélés formájában. De egyre több az olyan ábrázolás, amelyek a színes festészet részeként, túlmutat az alkalmazott művészet szintjén. Amelyek formai megoldásaiban, személyes hozzánk szóló tartalmakat fedezhetünk fel. Megközelíthetjük az alkotó művész eredeti szándékát, belenézhetünk, az adott helyhez köthető, a tér hangulatát befolyásoló, titkokat kutató gondolataiba. Ez benne az izgalmas.
Az ólmozott üvegablak készítés első kiemelkedő alkotásai a gótikus katedrálisok nagyméretű függőleges ablak nyílásaiban jelentek meg, Isten szavainak képmásaként, biblikus személyekhez, eseményekhez, vagy a keresztény vallás ikonikus szentjeinek életéhez, szellemi hagyatékához és tetteinek történeteihez kötődve Valójában példabeszédek, fényben megjelenő érzékletes gondolatok, elgondolkoztató képek melyek tanítani, vezetni, és befolyásolni képesek az embert.
A gótikában a szellemi és fizikai erőfeszítések legfőbb mozgatója az a hit, amely Isten felé fordította a lelket. Üvegablak a fény hatására átszellemül, transzcendens hangok szólalnak meg, amelyek átvezetnek az anyagi világból a szellemi világába. Formai és tartalmi értékei, keresetlen bája, szellemisége, érzelmi vonatkozásai örök tanulságok és időtlenek.
A színes, ólmozott üvegablakok készítésének és elterjedésének második, a mai napig tartó szakasza, a XIX. század közepétől indul. A műemléki szemlélet megváltozása, a középkori üvegablakok felújításának igénye, ismét felfedezte az üvegablak készítő mestert. Az alakuló műhelyekből kiváló mesterek kerültek ki több generáción keresztül. Munkásságukat kezdetben leginkább azok a templomi üvegablakok reprezentálják, amelyeken a katolikus vallás hagyományos képi ábrázolásait jelenítik meg. Később a XIX. és a XX. század építészethez, és művészeti irányzataihoz kapcsolódva az épültetek ablakdíszítéseiben mind egyházi, mind világi témákban otthonosan mozogva, alkalmanként képzőművészek segítségét is felhasználva, meghatározó a szerepük.
Az ablakokra rávetülő fény szabályozása, színes vagy színtelen sík struktúrákkal, díszítő ornamentális motívumokkal, illetve egy képi világ megjelenítése, kiemelkedő, mesterségbeli tudást, és művészi érzékenységet kívánt. Sajátos módon azonban a mesteremberek jelmondata „Üvegablakot készítek bármilyen stílusban” és a megrendelők tematikus igénye, határozta meg az ablakokba megjelenő látvány esztétikai minőségét. Természetesen voltak példák, hogy egy-egy művész vagy művész csoport komolyan részvállalt az üvegablakok tervezésében, és egyéni szemléletük érvényesülni tudott. Például a preraffaelita a szecesszió az izmusok és a Bauhaus művész óriásai közül. Az üveg és a fény sajátos tulajdonságait figyelembe vevő vonatkozásokra és a bennük rejlő az adott jelenre reagáló tartalmi aktualitásokra és formai megjelenésekre még várni kellet.
A különböző új technológiákba beleszőhető sokszor előzmények nélküli szellemi hozzáállás, csak 1945 után, leginkább a háborúban megsérült, vagy elpusztult üvegablakok helyén, jelenik meg, francia, német, angol, amerikai cseh és lengyel példákban.
Az üveg művészet mesterségében nagy szabadság rejlik, napjainkban virágkorát éli. Komoly szerephez juthat, az újonnan kialakított belső építészeti tereiknek dekorációjában, vagy egyedi funkcióhoz kötődő, olyan művészeti murális alkotások létrehozásában, amelyek túllépnek a dekorativitás látványos és kellemes érzetet keltő formai megnyilvánulásain és egy individuálisan teremtett vizuális jelnyelv rendszerbe, autonóm módon alakítják ki, fényben megmutatkozó üvegfestményt.
Az üvegművészeti alkotásoknak túl kell lépni a puszta fény és optika tükröződések dekorációs jellegén, amely inkább csak az üveg látványosságára „csinosságára” épít, és leginkább leleményből, szakmai ügyeskedésből, magamutogatásból és üzleti megfontolásokból fakad. Arra kell használni ezt a rendkívül gazdag formaalakításra, képzeletünk és szellemiségünk megmutatására alkalmas anyagot, hogy a legmélyebb emberi érzések kifejezője legyen. Alkalmas rá.