Minden művészet, a művészetek bármely ága (ez a tudományra is igaz) rendelkezik fejlődéstörténettel amit fontos megismerni, mert ehhez kell valamilyen formában kapcsolódni. Ebbe kell belépni, ezt kell tovább építeni.
Maga a mesterség elsajátítása nagyon fontos, de sohasem ez a nehéz, hanem a probléma szellemi megragadása. Nem szabad visszariadnunk attól, hogy áttörjük a szabályokat, de nem is vethetünk el mindent. Egy folyamatban kell mozognunk ahol minden érték fontos amiből építkezni lehet és óvakodnunk kell minden öncélú változáshoz való kapcsolattól. Itt szubjektív dolgokról van szó, szabad fantáziával, szabad akarattal és minden megkötöttség nélkül saját élményeinkre építve kell munkálkodnunk.
Meg kell ismerni minden jelentősebb munkát, alkotót, művészt, mestert, művészettörténészt aki e területen dolgozott. Meg kell ismernünk azokat a problémákat, amik számukra fontosak voltak.
Egy művésznél nem az számít, hogy milyen anyaggal dolgozik, milyen a stílusa, hanem érzékenysége, forma-látása, emberi tulajdonságai.
Az üvegablak-művészet közel ezeréves történetének főbb állomásait áttekintve mind művészi, (tartalmi és formai) mind szakmai szempontból világossá válik előttünk, hogy a kettő fejlődése nem mindig esett egybe. Gyakran előfordult, hogy alacsonyabb technikai színvonalon kiemelkedőbb szellemi eredmények születtek, vagy fordítva. (Ez az esély most is meg van.)
Nézzük a történetét nagyon nagy vonalakban és legfontosabb összefüggéseiben. + Az üvegablak-művészet és benne az üvegfestészet évszázadokon keresztül együtt fejlődött. Egyik, vagy másik technikai problémát külön-külön elemezni lehet és az sem zárható ki, hogy a kettő elválik egymástól. Bárki bármikor az üvegfestést önállóan is használhatja, üvegfelületekre festhet, annak egyéni és sajátos arculatot adhat. Az üvegfestés eszköz, ugyanúgy mint a színes üveg, vagy az ólomcsík, aminek mindig meg kell találnia tartalmi vonatkozásait. De legalább is szellemi erőfeszítéseket kell tenni.
A színes üveg, az ólom, a festék eszköz a kezünkben, amelynek segítségével üvegablakokat hozhatunk létre, és megmutathatjuk szellemi kapacitásunkat.
Az üvegablak művészetben sokszor és sokféleképpen használták az üvegre való festést. Az üvegablak fontos eleme akkor jó, ha a fényviszonyok értelmezéséhez kapcsolható, azt segíti, nem több és nem kevesebb. Az üvegfestészetben gyakran előfordult, bármilyen bravúros is volt a technika, az üvegablak lelkét a fény tette tönkre. Akkor értek el kimagasló eredményeket, akkor születtek művészettörténészi szempontból is értékelendő dolgok, ha azt a fénnyel együtt, a fény szerepét hangsúlyozva tették. A fény minden üveges számára egy bűvös szó, de különösen azoknak, akik üvegablakkal akarnak foglalkozni. Természetesen a fény pontosan meghatározható fizikai értelemben is, ez egy külön tudomány, de egy művészt elsősorban szemünkre, érzelemiinkre, tudatunkra ható hatásai érdekelnek. Mind az a hatás amit színekre, formákra gyakorol, állandóan változtatva, mozgásban tartva azokat. Csodálatos színképeket, színvariációkat képes létrehozni. Évszázados tapasztalatokat összevetve, összefoglalva ki lehet mondani, hogy mindig az átjövő fény hatása a fontos. nem a festés technikája és látványossága. Az üvegfestmény mindig a fénybe kerül. Ez a fény állandóan változó. Napszakok, évszakok, időjárási viszonyok befolyásolják. A fény és a szín az üvegablak legfontosabb formai eleme. Ez adja az üvegablak sajátosságát, egyediségét és minden más „festménytől” megkülönböztethetőségét. Ez a fő hatás önállóságának és függetlenségének jelképe. A különböző, mozaikszerűen összerakott nagy felületeket képező üvegablakok számtalan színe, egy állandóan változó színjátékot jelent. Különleges érzelmi és atmoszferikus hatások kiváltásra képes. A színesség, a fényesség képes érzelemeink befolyásolására, képes gondolataink, élményeink, akaratunk közlésére. Képes bármilyen szellemi és formai kérdés felvetésére. Képes a dekorativitás szintjén környezetünk öltöztetésére, díszítésére, kellemes hangulatos terek létrehozására, amiben jól érezzük magunkat. A vizuális nevelés szintjén képes átadni minden mondanivalónkat, amivel hatni akarunk, amivel kifejezni akarjuk magunkat. A fény és színeken kívül van még valami, a színeket körülvevő fekete kontúr, az ólomsín. Az emberi szellem rezdülései nagyon széles skálán kifejezhetők egy kompozíción belül. A formák, színek, vonalak, foltok összessége, egymáshoz való viszonya alkalmas bármilyen gondolat, dolog, eszme, tulajdonság kifejezésére. Színekkel, formákkal és azok egymásra hatásával kifejezhetünk minden örömet, bánatot, drámát és komikumot.
A színes üvegablak éppen állandó, változó hatásai miatt előre kiszámíthatatlan és megfogalmazhatatlan látványra képes, amely újabb és újabb élményekkel gazdagíthat. Mozgatja vizuális fantáziánkat és szerteágazó lehetőséget nyújt, különös irányba indíthatja gondolatainkat. A képzőművészet nagy lehetősége. Rajtunk áll, hogy élünk vele.
Nagy erőfeszítéssel, de veríték nélkül kell dolgozni. Ahhoz, hogy ezt megtudjuk tenni, tanulni kell. Élményeket kell feldolgoznunk, tanulságokat kell gyűjtenünk. A tanulás mértéke, irányultságai nagyon szubjektívek, de mindig az életre kell reagálni és analizálni kell élményeinket. Az analizációt később persze el kell felejteni és belső teremtő erőkben bízva, önmagunkból kell építkezni.??”
Az életet sohasem úgy kell élni amilyen, hanem mint amilyen lehetne.”
