A színes, ólmozott üvegfestmények a külső- és belső architektúra részét képező ablaknyílásokba kerülnek, amely összeköttetés a külső és belső tér között. A nappali állandóan változó fényben a belső tér atmoszféráját befolyásolják, alkalmazkodva annak funkciójához és formai megjelenéséhez. Az üvegablakok legfőbb sajátossága, hogy bár tartalmaznak festészeti elemeket, mégsem úgy készül döntően, mint egy festmény. A mozaikszerűen kirakott, és sokszor ráégetett festéssel gazdagított, ólomhálóval összefogott üvegablakok tervezése és kivitelezése, a művészeti vonatkozásokon mellet, szakértelmet az üveg és a különböző segédanyagok sajátos tulajdonságainak ismeretét és együttes alkalmazását is jelenti.
Ami a művészi üvegfelületeket megkülönbözteti más művészi ábrázolásoktól, a térhez és a fényhez való viszonya, témájuk nem csak egyszerűen valamiről szól, valójában az őket körülvevő, nagyon konkrét tárgyi és szellemi környezethez alkalmazkodik, és csak itt érvényesül teljes egészében jelentéstartalmuk. A nappali fénnyel átvilágítva, a belső térből szemlélve érzékeljük, az üvegablakok az építészeti térhez való vonatkozását és azt, hogy amit látunk milyen konstrukció. Olyan-e, amelyben a szerkezet és a szerkezeten megjelenő motívumok és struktúrák valamilyen rendszere jelenik meg, a vizuális hangsúlyok, a fény, szín, és a képi világ összhangjában, és azok a művészi kifejező eszközök, amelyeket használ megfelelően intellektuálisak, és személyesek-e, vagy olyan, amelyeket csak díszítő elemként, vagy valamilyen didaktikus képi elbeszélés közlésére vállalkozik. Természetesen valamennyi régi és újonnan készült üvegfelületnél nagyon fontos a kifogástalan szakmai minőség, régienél a szakszerű restaurálás, illetve az újakra is vonatkoztatva a karbantartása falfestmény, vagy a falakon elhelyezett képek a megvilágítást, elölről a szemlélő kapva színekkel és ábrákkal magát a falat díszítik, csak közvetetten hoznak létre színességet, addig az üvegablakok a fényt hátulról kapva, az épület belső levegőjét, építészeti elemeit, berendezési tárgyait, vagy a benne lévő embereket színezi közvetlenül. A színes üvegfelület a drágakövek ragyogását imitálva a bezúduló napfényt bontja színeire, egy állandóan változó kinetikus hatásokat keltő fényjátékra, ahol a fények egymást áthatva, átszínezve vannak jelen a belső térben. Az üvegablakok egy része fényszabályozó, illetve díszítő szerepű, de vannak olyanok, amelyek a színes festészet részeként, túlmutatnak az alkalmazott művészet szintjén. Megfigyelhetjük a színek játékát, egymásra hatásait, belenézhetünk az alkotó művész, egy adott helyhez köthető, a tér hangulatát befolyásoló, titkokat kutató gondolataiba. Ez benne az izgalmas. Fontos, hogy az üvegablakot soha ne tekintsük pusztán dekorációnak, minden áron tetszeni akaró felületnek. Észtre lehessen venni a látvány mögött a tiszta és világos szerkezetet, az építkező logikát, belső késztetéssel alaposan kidolgozott finom részleteket, kontrasztokat, szembeállításokat, ellenpontokkal való bánásmódot, valamint a vizuális viszonylatokat összekötő nagyvonalú megoldásokat. Az ólmozott üvegablak készítés első kiemelkedő alkotásai a gótikus katedrálisok nagyméretű függőleges ablak nyílásaiban jelentek meg, Isten szavainak képmásaként, biblikus személyekhez és eseményekhez kötődve vagy keresztény vallás ikonikus szentjeinek életéhez, szellemi hagyatékához és tetteinek történeteihez kapcsolódva. Valójában példabeszédek, fényben megjelenő érzékletes gondolatok, elgondolkoztató képek melyek tanítani, vezetni, és befolyásolni képesek az embert. A gótikában a szellemi és fizikai erőfeszítések legfőbb mozgatója az a hit, amely Isten felé fordította a lelket. Üvegablak a fény hatására átszellemül, transzcendens hangok szólalnak meg, amelyek átvezetnek az anyagi világból a szellemi világába. Formai és tartalmi értékei keresetlen bája, szellemisége, érzelmi vonatkozásai örök tanulságok és időtlenek.
A színes, ólmozott üvegablakok készítésének és elterjedésének második, a mai napig tartó szakasza, a XIX. század közepétől indul. Először a technika újra felfedezése volt a cél, és nem a művészi gondolatokmegújítása. A műemléki szemlélet megváltozása, a középkori üvegablakok felújításának igénye, ismét felfedezte az üvegablak készítő mestert, aki a historizáló építészethez kapcsolódva az épültetek ablakdíszítéseiben mind egyházi, mind világi témákban otthonosan mozogva, alkalmanként képzőművészek segítségét is felhasználva, meghatározó szerephez jutott.
Az ablakokra rávetülő fény szabályozása, színes vagy színtelen sík struktúrákkal, díszítő ornamentális motívumokkal, illetve egy képi világ megjelenítése, kiemelkedő, mesterségbeli tudást és művészi érzékenységet kívánt. Sajátos módon azonban a mesteremberek jelmondata „Üvegablakot készítek bármilyen stílusban” és a megrendelők tematikus igénye, határozta meg az ablakokba megjelenő látvány esztétikai minőségét. Természetesen voltak példák, hogy egy-egy művész vagy művész csoport komolyan részvállalt az üvegablakok tervezésében, és egyéni szemléletük érvényesülni tudott. Például a preraffaelita a szecesszió az izmusok és a Bauhaus művész óriásai közül /nevek magyarok is/ Az üveg és a fény sajátos tulajdonságait figyelembe vevő vonatkozásokra és a bennük rejlő jelenre reagáló tartalmi aktualitásokra és formai megjelenésekre még várni kellet.
A háborúban megsérült, vagy elpusztult üvegablakok egyrészét ugyan rekonstruáltak restaurálták, vagy maradványaik múzeumi gyűjteményekbe kerültek A különböző új technológiákba beleszőhető sokszor előzmények nélküli szellemi hozzáállás, csak 1945 után kap lehetőséget, elsősorban francia, német, angol, helyszíneken.
Az üveg művészet mesterségében nagy szabadság rejlik, napjainkban virágkorát éli. Komoly szerephez juthat, az újonnan kialakított belső építészeti tereiknek dekorációjában, vagy egyedi funkcióhoz kötődő, olyan művészeti murális alkotások létrehozásában, amelyek túllépnek a dekorativitás látványos és kellemes érzetet keltő formai megnyilvánulásain és egy individuálisan teremtett vizuális jelnyelvrendszerbe, autonóm módon alakítják ki, fényben megmutatkozó üvegfestmény megújítása. A műemléki szemlélet megváltozása, a középkori üvegablakok felújításának igénye, ismét felfedezte az üvegablak készítő mestert, aki a historizáló építészethez kapcsolódva az épültetek ablakdíszítéseiben mind egyházi, mind világi témákban otthonosan mozogva, alkalmanként képzőművészek segítségét is felhasználva, meghatározó szerephez jutott.
